2011. december 31., szombat

Boldog Új Évet!

Kívánok mindenkinek nagyon Boldog Új Évet, legalább olyat amilyet szeretne magának! Hogy stílszerűek is legyünk eme idézettel teszem ezt, melyet egy ismerősömtől kölcsönöztem.:)


"Fejetekbe ötletet,
Ollótokhoz szövetet,
Tűitekbe fonalat,
s mindent mi az idén elmaradt!
Boldog új évet!"



2011. december 25., vasárnap

Agybajbeszerzés - izé, anyagbeszerzés.

Hát igen, a szokásos babzsák projekt. Kicsit elgondolkodtam, hogy is lehet az, hogy az általunk is favorizált méretű babzsákok ára 18-20 ezer forint körül mozog, de ebből a textilanyag és a töltet költsége maga tizenezer forint, plusz a 2 zippzár meg a cérna meg az áram, meg a munkadíj, meg Monka specialitása a textilbőr alj. Akkor hol a haszon a babzsákokon? Elárulhatom, sikerült megfejteni a titkot. Mások olcsóbban szerzik be az alapanyagot, és így azért haszonnal tudják árulni a foteleket. Min lehet itt spórolni? A textil anyagon nem érdemes, hiszen egy rossz minőségű anyag az eladót minősíti, a nem szép, ízléses mintájú anyagból készültet a kutya sem veszi meg - főként mert csontot mi sem fogadunk el fizetőeszközként-, így csak a kedvencem, a polisztirolgyöngy marad. El is kezdtem utánajárni a dolgoknak, ahogy azt kell. Neten keresgélve nem igazán találni olcsóbbat, mint babzsákfotel töltőanyag. Ekkor pattant ki a fejemből az isteni szikra. Ez egy nyamvadt építőanyag. Hol árulnak olcsón építőanyagot? Na hol? Vidéki tüzép telepeken! Nosza, keressünk hát tüzépet a közelben, ami már nem a fővároshoz tartozik. Lett is gyorsan hat telefonszám. Persze nincs mindenhol, de van, ahol rendelésre hoznak. Mennyiért? Majdnemhogy féláron + kiszállítás. Így ha nagyobb tételen rendel az ember fia, tud spórolni. Persze a nyitvatartási idő még véletlenül sem kedvez az én reggel 6 és délután 4 közötti munkaidőmnek, de szombat délelőtt jó lesz. Hát akkor irány a tüzép, megrendeljük, kifizetjük előre, hisz fő a bizalom, és várjuk, hogy kb egy hét után leszállítsák. Tök jó, így már némi haszonnal lehet dolgozni, vagy ha nem is haszonnal, de a munkaidőt legalább kifizettetve. Másfél hét eltelik, gyöngyök sehol. Telefon tüzépnek. Anyag már megvan, náluk van, de az ócsai telephelyen. Ez kb 5 km Gyálhoz, ahova szállítani kellene. Miért nem hozzák? Félnek, hogy mivel könnyű, leesik a teherautóról a szeles időben. Igyekeznek minél hamarabb kiszállítani. Persze megrendelés van már fotelre, így sürgős lenne a cucc, de hát személyautóban nem tudom elszállítani a hat darabot, ócsára meg gyalogoljon akinek a pápa az édesapja. Második hét. Telefon tüzépnek. Előrehaladás van kérem, már 2 zsák átért a gyáli telephelyre, de emiatt nem jönne üresen teherautó, a zsák meg vékony, nem merik lekötözni. Lúzer egy banda ez. Rá kell borítani egy ponyvát, és azt lesúlyozni, de a tüzépeken kevés mérnök dolgozhat. Mindenesetre kis türelem még, és a hét végéig kihozzák. Harmadik hét. Sikerült áthozniuk egy újabb zsákkal, így már 3 van a közelünkben. Sajnos leszállítani még nem tudták, nagyon szégyellik magukat. Én is, nekem etetnem kellene a családot, meg karácsonyi ajándékokat venni, de a tőkét a szerencsétlen babzsák anyagba ruháztuk be, és ezen nem segít, hogy ők mennyire szégyellik magukat. Mindenesetre egy óráig kihoznak hármat, ebből azért három fotelt meg tudunk tölteni, a többiek még várnak picit, kénytelenek türelmesnek lenni. Egy óra, tüzép zár, anyag sehol. A B tervet elkezdtem kovácsolni: Fogom a kutyát, elsétálunk a tüzépig, egy zsákot rákötök a kutyára, kettőt felcsapok vállra, és hazahozom őket. Mire ezt okosan kiterveltem, megjön a tüzépről egy kis teherautó, nyitott platós, lehet az egész vagy 2 méter hosszú. Éppen ráfér a 3 polisztirolos zsák. Hát, tényleg vékony, nem olyan a kiszerelés, mint az eddig drágán megvett, de belül tök ugyanaz van. Igaz, az széles és nem magas, ez meg majd' ember magas, de nem széles. Autóba nem tudnám berakni, ahogy megfogom, már szakad is ki. Így hát gyorsan be kell tölteni. Külső elő, bélés bele, zsák bele, ollóval ki az alját, és szépen telik. Nagyon jók vagyunk, első etap készen van, szállítható. Negyedik hét. A másik 3 anyag átér Gyálra. Gratulálok, tök jó, de nekünk kellene. Ötödik hét. MEGVAN! Kiszállították a maradékot is, így újabb rendelést tudunk teljesíteni.
Tanulság: Lehet olcsón beszerezni anyagot, de érdemes nagy tételben, jóval előre, így viszont be kell ruházni. Az idegeskedés meg árt a szervezetnek, így a majdani neurológiai kezelésem díját még nem tudtuk felszámítani az árakban. Most érdemes tehát babzsákot venni tőlünk, mert még olcsó:D

2011. december 24., szombat

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak, Barátomnak kívánok boldog, szeretetben gazdag karácsonyt az alábbi sorokkal és képpel:

Karácsony ünnepén 
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
/Pálfalvi Nándor: Karácsony/


Babzsák és a textilbőr

Egy nagyon kedves ismerősöm közbenjárásával kaptam egy megrendelést textilbőr babzsák fotel készítésére. Nekem is megfordult már a gondolat a fejemben többször is, hiszen a textilbőr jól kezelhető, könnyen tisztítható, szóval babzsáknak is kiváló lenne, de az is ott motoszkált az agyamban, hogy nyáron, főleg rövid nadrágban, lehet, hogy nem ez a legkellemesebb anyag, amire szívesen ül az ember. Persze azért örömmel vállaltam a dolgot. Íme az eredmény: 



Ez a szín annyira kellemes, hogy én is kedvet kaptam hozzá, de ami igazán lényeges, hogy a tulajdonosa is nagyon meg van elégedve vele. Ennél fontosabb pedig nincs is! :)

2011. december 22., csütörtök

Táskák nyárias hangulatban

Persze, megint táska...mondaná a férjem, de nem tehetek róla, szeretem a táskákat.:) Hordani is varrni is. :) A nagy halom textilbőr felhasználása még folyamatban, de két táska ismét született belőlük és ezekből a csodaszép, nyárias hangulatú anyagokból:



Kényelmes, praktikus. Az a nem túl nagy, de minden szükséges belefér típusú táskák ezek. A színeiket egyszerűen imádom! :)



2011. december 16., péntek

Ki ne szeretne nyerni? :)

A blogra szánt irományaim pótlása még mindig nem halad a legjobb úton, bár ebbe most sajnos a betegség szólt bele. Azért lassan kikeveredünk belőle és nekem is jut időm írni is egy keveset. :)


December elején két csodaszép dolgot nyertem. Az első egy nagyon szép dobozka Judittól. A dobozokat önmagukban is szeretem, a keresztszemes hímzést is. E kettő ötvözete pedig egyszerűen gyönyörű lett:




Ezt a gyönyörű Mikulás puttonyt pedig Colette facebookos játékán nyertem:




Ugye milyen szépek? :) 

2011. december 9., péntek

Már megint több lépéssel lemaradva...

Több dologról is szeretnék írni, persze időm kevés. :) Ezért kezdem azzal, hogy mekkora öröm ért a héten. :) Írtam már, hogy a kreatívos lányokkal ajándékozzuk egymást karácsonyra. A héten megérkezett az én ajándékom is Annától. Valahogy éreztem, hogy Tőle fogom kapni. Meg nem tudom mondani az okát, de tényleg éreztem. :) Na és, hogy ki érkezett? Hát Ő a KOCKÁS! :)  Akinek a neve Uhu...a keresztapja Botond. :)


És hogy mekkora volt az öröm, azt a képekből és a videóból lehet látni. :)


video


Nagyon köszönjük Anna! :) ♥


Folytatás következik a hét eseményeiből, de nem ma. :)

2011. december 1., csütörtök

Gondoltam egy merészet

... és beneveztem a narancssárga bicajos táskámat a a Creative Design oldalán. Ez az első ilyen jellegű próbálkozásom, izgulok is miatta. Nem kifejezetten a nyerni akarás miatt, hiszen olyan sok gyönyörű alkotás került az oldalra. Izgulok a vélemények miatt és hogy tetszik-e amit készítettem. Eddig nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek elmondhatatlanul örülök! Köszönöm mindenkinek, aki kattintott, annak külön, aki véleményt is írt! Az eredményről mindenképpen beszámolok. :)

2011. november 30., szerda

Kis ez meg az táskával :)

Már megint le vagyok maradva több lépéssel. :) Persze ez nem meglepő nálam. No de akkor egy gyors beszámoló és a végén mutatok is majd valamit.:)


Először is el szeretném mondani, hogy az Életvarázs oldalon Gyöngyvér javára - akinek most már az a feladata, hogy csodaszép nagylánnyá cseperedjen - négy hét alatt összesen 213.450 Ft-ot gyűjtöttünk! Ezt ezúttal is szeretném megköszönni minden lelkes támogatónknak, legyen az licitáló, felajánló vagy csak lelkes segítő! :)


Ezen a héten Janka javára indult a licitálás. Janka egy 4 éves kislány csontrákos, immárom két éve... A család Kínába vinné őssejtbeültetésre, mint utolsó remény, mert az itthoni kezelések dacára a betegsége újra és újra kiújul. Janka élni akar, a szülők pedig nem adják fel a reményt. A külföldi kezeléshez szükséges pénz nagy részét a család és a barátok már összeadták, csupán néhány százezer forint választja el Jankát a reményteli gyógyulástól. A felajánlott alkotások megvásárlásával Neki tudsz segíteni. Janka története bővebben itt olvasható.


Közben persze folyik a karácsonyi készülődés is. :) A Kreatívos Lányokkal játszunk ajándékozósat. Majdnem olyan, mint régen az iskolában a nevek húzása és a kihúzott megajándékozása, csak itt nem mi húztunk, hanem Roni volt olyan kedves és magára vállalta ezt a feladatot. Így csak azt tudjuk, hogy kinek készítünk ajándékot, azt már nem, hogy kitől kapunk. Nagy az izgalom! :)


Beneveztem Belinda adventi játékára is. Ott is nagy az izgalom, főleg, hogy kulcslyukon kukucskálva tippelgetünk is. :D


Szóval az élet zajlik. Készülnek a babzsákok is. :) Hála Annának folyamatban az első textilbőr példány is. :) Majd beszámolok róla. :)


A végére pedig ígértem képet is. Íme az első táskám, ami a nagy halom textilbőr egyikéből készült: 




Legjobban az asszimetrikus eleje tetszik. És ahogy a kép mutatja Botond is lelkesen teszteli.:)

2011. november 21., hétfő

"Régen" és most.

Májusban mutattam már képeket a családnak varrt babzsákokról. Igaz, hogy a képek jóval korábban készültek, még tavaly szeptemberben, amikor Botond egy hónapos volt. Már akkor is szeretett rajta feküdni. A babzsák iránti rajongása azóta sem csillapult. Sőt! De ezt megmutatják a képek is. :)

"Régen" - vagyis 14 hónappal ezelőtt:


és mostanság.

Ezek valamikor nyáron készültek:



Ez az őszi adag :)




Ezek pedig a napokban:






Lassan kezdhetek gondolkodni a nagyobb méretű példány készítésén. :D

2011. november 18., péntek

Aki teheti segítsen! :)

Több bejegyzésem is szólt már az Életvarázsról. Most egy kis segítséget szeretnénk kérni mindenkitől, aki kicsit is szeret kreatívkodni, alkotni.




A felajánlásokat nagyon sok szeretettel várjuk! :)

2011. november 17., csütörtök

Biciklis táska újra

A prototípust újabb táska követte, kicsit nyáriasabb hangulatban. :) Szeretem varrni is ezt a fajta táskát és nem utolsó sorban tényleg praktikus használni is.


Ő készült tehát és már gazdára is talált:




Úgy érzem több is fog még születni ebből a fajta táskából, ha átverekszem magam a felhalmozódott babzsák rendelések, karácsonyi ajándékok, karácsonyfadíszek és kis sapka legyártásán, hogy csak a közeli tervekről beszéljek. :) Képes bemutató következik majd róluk. :)

2011. november 15., kedd

Életvarázs beszámoló. :)

Egy hónappal ezelőtt indult útjára facebookon az Életvarázs kezdeményezés, és túl vagyunk a negyedik lezárt liciten is. Ami azt jelenti, hogy négy héten át - hetenkénti váltással - folyamatosan licitálhatóak voltak a felajánlott kézműves alkotások. A befolyt összeggel Gyöngyvért támogattuk, illetve támogatta minden kedves licitáló, melyet ezúton is szívből köszönünk! :)


Most pedig következzen egy kis szemezgetés - a teljesség igénye nélkül - az elmúlt négy hétből:


Licitre felajánlott szépségek 2011.10.17.-2011.10.23.



Licitre felajánlott szépségek 2011.10.23.-2011.10.30.




Licitre felajánlott szépségek 2011.10.30.-2011.11.06.


Licitre felajánlott szépségek 2011.11.06.-2011.11.13.



Most egy hét szünet következik, de utána újult erővel indulunk. Csodaszép felajánlások következnek, némelyik már a karácsony jegyében. Érdemes lesz benézni és licitálni! :)


A jó hírt pedig a végére tartogattam. A vizsgálatok alapján Gyöngyvér buksijában nincs daganat, a gerincén sincs áttét. Lesz még egy gerincvizes mintavétel, hogy kiszűrjenek minden kockázatot. Szóval bátran kijelenthetjük, hogy a kicsi lány a gyógyulás útján rohamosan halad előre! :) Mi pedig drukkolunk továbbra is, hogy ez az irány maradjon! :)

2011. november 12., szombat

Táskázzunk megint. :)

Egy korábbi bejegyzésben mutattam egy képet a szabad gépi tűzés kapcsán. Most azt mutatom meg, hogy mihez is kellett ez a tűzés. :) 

Botonddal pár hónapja elkezdtünk biciklizni. :) Ő utazik hátul a kényelmes ülésében én pedig tekerek. :) A kerékpárnak természetesen van elől kosara is, mert pakolni mégiscsak kell valahova. :) Ebbe a kosárba készült táska, ami azért praktikus, mert ha kell pillanatok alatt kivehető, akár még gyerkőccel a kézben is. :)


Ha nem sietünk nagyon akkor a behúzható része visszahajtható a kosárkára, így könnyebb kivenni belőle a teát, cumit miegymást és persze "beledobálni" az éppen feleslegessé váló holmikat. :) 

Persze mire elkészült már igencsak benne jártunk az őszben, de azért kipróbáltuk és szeretjük, mert tényleg praktikus. Tavasszal már nagyüzemben fogjuk használni. :)

2011. október 26., szerda

Nem férek a "bőrömbe"! :)

A címet lehet szó szerint érteni. Ma nagyjából úgy érzem magam, mint akire rászakadt az OTP. Persze nem azért, hogy agyonnyomja. :) A szüleim úgy döntöttek a napokban, hogy felújíttatják a már igencsak régi,de szívüknek kedves ülőgarnitúrájukat. Édesapámnak van egy kárpitos/bútor boltos ismerőse, akit fel is keresett hamarjában a feladattal. Konkrét terv nem volt, csak annyi, hogy textilbőr ruhát kapnak a bútorok. A kedves ismerős el is hozta a színmintákat én pedig ott olvadoztam a gyönyörű textilbőrök láttán. Fel is tettem Neki a kérdést, amire hirtelen még reagálni sem tudott..."Textilbőrt is lehet vásárolna, vagy csak bútort?" :) Mikor sikerült magára találni megkérdezte, hogy mire kellene. Elmondtam, hogy mindenfélét varrni belőle, pl. táskát... Úgy látszik ez tetszett Neki, mert egyből felajánlotta, hogy ingyen és bérmentve megkapom a hulladékokat. :) Nekem amúgy sem kellenek nagy darabok, így persze roppant boldog lettem. :) Ezt az adagot pedig ma kaptam:




Hulladék alatt én egészen kicsi ficniket értettem, ezek szerint bútorgyártásnál nagyobb léptékben kell gondolkodni. :) Vannak benne akkora darabok is, hogy simán kijön belőle egy táska mindenféle toldás vagy variálás nélkül is. :)


Mutatok egy képet a kedvenc színeimről is:




Egyetlen szívfájdalmam csupán, hogy egy álomszép zöld textilbőrből nem volt hulladék. Úgy látszik abból nem rendeltek bútort mostanában. De ne legyünk telhetetlenek! :) Ilyen kincsre nem mindennap bukkan az ember. :) A zöldből pedig majd alkudozom méterre. :)

2011. október 25., kedd

Most kicsi mindenféle. :)

Jelentem épp a fogakkal küzdünk. Botond az este belázasodott, mára előbukkant az egyik rágófogának a csücske. A láz még tart így további fogacskákat is várunk.


Adós vagyok egy történettel is. Pár hónappal ezelőtt rábukkantam a facebookon egy csodás textiles oldalra, méltán viselte a Textilcsoda nevet. :) Csak egy kis részlete azoknak a gyönyörűségeknek melyeket onnan szereztem be:




Angliából érkeznek, ha a posta is úgy akarja. Sajnos az utóbbi időben több csomag esetében nem akarta úgy. :( Emiatt-e vagy azért mert az emberek nem nagyon szeretik, ha valakinek valami jól megy, de "nagyon kedvesen" jelentették az oldalt a facebook illetékeseinél, ami letiltást vont maga után. Csakhogy mi ezt az oldalt nem csupán rendelésre használtuk. /A mi alatt a többi textil és kreatív foglalatosság mániás hölgyet értem:)/ Itt beszéltük meg a mindennapi dolgainkat, mutattuk meg az elkészült műveket, kértünk tanácsot és ötletet és még sorolhatnám. A lényeg úgyis az marad, hogy remek társaság talált itt egymásra. Ennek próbáltak keresztbe tenni mások. A próbálkozás e tekintetben sikertelen maradt (a Textilcsoda oldal tönkretételében sajnos nem. :() mert létrehoztunk egy zárt csoportot, ahol szelektálva ugyan, de annál jobb hangulatban folytatjuk a csevegést. :)


Arról pedig, hogy mennyire fantasztikus emberekkel van tele ez a csoport nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. Az előző posztom az Életvarázs oldalról szólt, mely egy 10 hónapos kislány - Gyöngyvér - felépüléséhez próbál segítséget nyújtani. A kezdeményezés ettől a társaságtól indult és továbbra is mi tartjuk a kezünkben, méghozzá - nagyon úgy néz ki - sikeresen. :)


Szóval csupa remek ember, akik ösztönzően hatnak egymásra. Rám mindenképpen. :) Bízom benne, hogy ez az elkészült és készülendő alkotásaimon is látszik majd. Már csak idő kell, hogy ide is feltegyem őket. :)

2011. október 15., szombat

Életvarázs

Ígértem egy bejegyzést egy kedves facebookos társaságról. Nem ez következik most, bár köze van hozzájuk. Most Gyöngyvérről írok. Gyöngyvér egy gyönyörű 10 hónapos kislány, aki igazi hősként küzd az agydaganattal. Túl van két kemoterápián és egy csontvelő átültetésen. Ha olyan szépen eszik, mint az elmúlt három napban, akkor szülei hazavárják hétvégén. 


A család sok segítséget kapott már sok jó embertől. Melengető érzés, hogy bajban képesek vagyunk összefogni és segíteni. Segítség azonban kellene még. Ahogy az a cikkből is kiderül az újonnan beszerelt Carborobot kazán speciális tüzelővel - széndarával működik.Sajnos a tüzelő hiányzik még, de dolgozunk azon, hogy ez a probléma is megoldódjon. 


Nos az a kedves facebookos társaság, akiket említettem már sok jó és emellett kreatív hajlamú emberkéből áll. Akikkel létrehoztuk az Életvarázs nevű oldalt. Ezen az oldalon saját készítésű alkotásokat bocsátunk licitre. A befolyt összegek teljes egészében Gyöngyvér családjához kerülnek. Bízunk abban, hogy hozzá tudunk járulni a pici lány mielőbbi felépüléséhez.

2011. október 3., hétfő

Tűzzünk szabadon :)

Végre, végre ide is eljutottam, meg a varrógépemhez is egy kicsikét. Így aztán a sok-sok "most nem érek rá" "nem varrtam semmit" után jelenthetem, hogy megint nem varrtam semmit, mármint készre, ellenben gyakoroltam a szabad gépi tűzést. Régóta kacérkodom a dologgal, de sosem próbáltam. Most azonban van egy virágos mintás anyagom, amiből biciklikosaras táskát tervezek varrni. Az anyagot valahogy rá kéne dolgozni a táskamerevítőre, de a mintája miatt simán steppelve nagyon csúnyán nézne ki. Így aztán nagy levegő, manó Apához passzolása, sorozatos "támadásainak" kivédése, melyet a varrósarok befoglalására intézett és sikeres elterelése után hozzáfogtam. Nem mondom, hogy ez lett életem legszebb munkája, de első próbálkozásra talán nem olyan rossz.


A sötétlila kontúrokat kell nézni. :) Azért van még mit gyakorolni rajta. :)

Tegnap este, még melegébe feltöltöttem facebookra, ahol kaptam is hirtelen nagyon sok tippet, segítséget, ötletet a továbbiakra. Ezúton is köszönöm mindenkinek! :) Arról még nem írtam, hogy milyen jó kis kreatív közösség jött össze ott, de az is meg fog érni egy bejegyzést mindenképpen. :)

2011. szeptember 9., péntek

Hosszú kihagyás után csinosítgatunk :)

Túl sok időm nem volt mostanában írni, de sajnos még varrni sem. Szokták mondani, hogy a baj "csőstül" jön. Az elmúlt két hónapban ez most fokozottan igaz volt ránk. De bízom benne, hogy már látjuk az alagút végét.
Előbb utóbb lesz időm alkotni is. Mindenesetre legalább anyagbeszerzésben nem tétlenkedtem. Legközelebb meg is mutatom a szerzeményeket. :)
Jelenleg a blog csinosítgatása folyik, leginkább a férjem által. Készíti is lelkesen. Gondolom be is számol majd róla. :)
Szóval ne lepődjön meg senki, ha mindig más kinézettel találkozik látogatásai során. Próbálkozunk. Jelzem majd, ha készen vagyunk. :)

2011. július 18., hétfő

Már megint táska - avagy mivel lehet egy férfit az őrületbe kergetni

Eljött ez a nap is. Igen, ma már le merem írni, hogy allergiás vagyok a táska szóra. Van ezzel más is így? Kezdődött azzal, hogy új táska prototípus készült. A szabásminta gyanánt adott valami, egy kézzel rajzolt cetli, rajta a méretek. Mindössze két dolog nincs rajta, az anyagvastagság, meg hogy hogyan kell hajtogatni, hogy hajazzon a látott prototípusra. Hát ugye nem hiába vagyok én a férfi a családban, a feleségem egyből hozzám fordul a bajban. Hogy kell összehajtani? Hát ugye, nézzük meg a szabásmintát. Azon nincs rajta. Nézzük meg a mintapéldányt. Egyből okosabb lettem. Aki azt csinálta, az egy polip lehetett. Kb nyolc kar kell hozzá, hogy azt a hajtogatást meg lehessen oldani. Mert ugyebár az nem lehet, hogy én csinálok valamit rosszul. Mondjuk este tízkor ez sem lenne nagy csoda, de azért mégsem kellene ilyen hamar beismerni. Tehát kezdjük elölről. Az nem így, hanem úgy, megtartjuk, egész pofás lesz, csak sajnos nem hasonlít a mintára. Szó mi szó, röpke negyed óra elnéző mosolygás, komoly anyázás, beletörődő röhögés után, sikerült egy két kézzel tartható változathoz jutni. Így jött az ötlet, hogy meg kellene tűzni, és akkor majd látjuk. Éppen nyúlok az asztalhoz valami tűfélét keresni, mikor is Monka elengedi az egészet, ami szépen visszaáll kiindulóállapotra. Itt aznapra végleg feladtam, és sírással küszködve elvonultam fogat mosni. Ez azonban még csak a kezdet volt. Mivel éppen volt háznál egy sittes konténer, Monka elhatározta, hogy szelektál a gardróbban. Ki is pakolt körülbelül harminc táskát. Itt még azt gondoltam végre lesz majd hely. Ekkor két dologgal szembesültem. Először is a ténnyel, hogy a kipakolt halom táska a harmada az összesnek. Másrészt hogy a kipakolt táskák kettő kivételével visszakerültek a gardróbba. Negyed órás válogatás után 90 táskából kettő, azaz kettő darab került kidobásra. Na, ezért nincsen helyünk a lakásban:) Nektek van helyetek?

2011. július 8., péntek

Zsiráfos mérőléc

Úgy alakult, hogy Botond még a pocakban lubickolt vígan mikor észrevettük, hogy minden zsiráfos lett körülötte. Mármint a neki vásárolt holmik lettek zsiráfosak. Kezdve a babakocsival, folytatva a takaróval és kis ruhákkal. Árpinak persze egyből megtetszett a dolog és ezután már direkt kereste a zsiráfos cuccokat. Macikat úgyis gyűjti a nagypapa, Botond ne legyen macis. Az más kérdés, hogy a zsiráfokat utána kiszorították a tigrisek. :) No de még a tigrises korszak előtt készült Botondnak mérőléc. Zsiráfos. :)

Tudom, hogy boltban lehet kapni rengeteget és még mindenféle baba magazin mellékletként is fellelhető. A saját készítésű azért mégis más. Legalábbis nekem. :) Persze szokásomhoz híven elkezdtem bújni az Internetet, hátha találok valami jó kis mintát. Nem találtam. Illetve nem tetszett amiket találtam, így aztán saját kútfőből készült. 



A méretezése nem volt egyszerű, de sikerült elcsúszás nélkül megoldani. Azt meg, hogy a számok itt-ott csáléra sikeredtek senki sem nézi. Igaz? :)




A magasság jelölők még hiányoznak, mert Botondot egyelőre lehetetlenség rávenni, hogy szépen, minden ficergés és pipiskedés nélkül megálljon előtte, ellenben a falról nagyon szívesen leszedné. Egyelőre kiegyeztünk a simogatásban, de azt tesszük ébredés után, elalvás előtt. Azt hiszem kijelenthetem. Ezt is szereti a gyerek. :)

2011. július 2., szombat

Hímzett vérfoci pálya

Nos, hogy mi köze a kedvenc hobbimnak a feleségem kedvenc hobbijához? Igen, eltaláltátok, és mégsem. Egyszer említettem, hogy a varrósarok kiszorította a modelljeimet, de a sarkot megtartottam. Így akár helyes válasznak is elfogadom, hogy egymás mellett vannak. Azért ennél több is van ám! Kértem Monkától anno egy nagy dolgot, egy hímzett-varrt vérfoci pályát. Merthogy ugyebár ez kis helyen elférne, meg aztán lehetne vagizni a többiek előtt, hogy nekem van ilyen, meg vihetnénk akár az Eurobowlra is, hogy irigykedjenek a külföldiek. Mindenesetre ez az apró pici kívánság igencsak nagy munkát jelent. A terveket és a méreteket együtt vettük le, de a hímzés, majd a pálya aljának varrása már mind mind szakmunka, amit én nem vállalok. A projekt mindenesetre lassan halad, pedig már anyósomat is mozgósítottuk. Rohadt nagy ám az a pálya, és a fedezékeket még el sem kezdtük. Mindenesetre a hímzésnek a technikásabb, színváltósabb része már készen van, most a pálya többi részének füvesítése zajlik. Igen, az egész méteres cuccot zöldre kell hímezni. Elég elrettentő feladat, de a család asszonyai rendíthetetlenül hímzik ráérő idejükben - ami nem nagyon van. Így aztán már egy éve készül. Én pedig marha türelmesen várom. Karácsonyra kértem, de a szülinapomra ígérték. Elmúlt. Talán karácsonyra készen lesz. Mindenesetre ez komoly munka, de ha egyszer elkészül, a hazai vérfocis társadalom tuti lesápad, és ilyet fog akarni. Persze nem fog kapni, mert hát hímezni eléggé hosszadalmas folyamat a tások varrásához képest. Azért én alig várom a napot, hogy elkészüljön a nagy mű. Ha készen lesz, ráveszem Monkát egy játékra, és közösen fogjuk felavatni a gyönyörűséget!
Hogy hogyan is készül, milyen anyagokból, milyen technikával,talán majd Monka kifejti, én ehhez tök vagyok. A javából:D

2011. június 30., csütörtök

Kis szünet

Nos az utóbbi napokban nem sikerült időt és energiát juttatni a blogolásra. Manó beteg volt, Árpi pedig még mindig az. :( A fogzásról ne is beszéljünk. Botond újabban kettesével növeszti fogacskáit, most éppen a 5. és 6. példány kínozza, sajnos jobban, mint az eddigiek. Így aztán a nap bármely szakában törik el nála teljesen váratlanul a mécses. Lehet, hogy egy perccel hamarabb még teli szájjal vigyorgott, aztán jön a sírás, és pici ujjacskái már vándorolnak is a szájába mutatván, hogy ott fáj a fránya.. Az embernek megszakad a szíve ilyenkor. Persze próbálunk segíteni Neki ahogy lehet, de ez nem bizonyul elegendőnek. Így aztán sem írásra sem varrásra nem maradt sok idő, mondhatom azt is, hogy konkrétan semmi. De túl leszünk ezen is, remélhetőleg hamar! :) Akkor majd újult erővel vetem magam az anyagaim közé. Várom már!:)

2011. június 20., hétfő

Edényfogó és alátét egyenlő konyhai szett

Az egyik kedves visszatérő vásárlóm kért egy konyhai szettet tőlem. A kritérium igazából annyi volt, hogy a Neki készített bon-bon tartó anyagait felhasználva, azzal harmonizáló holmi készüljön. Idő is volt rá, hiszen Ő is mi is nyaralni készültünk. Igaz mi csak pár napra, amiből aztán még rövidebb idő lett, mivel Botond megbetegedett. A konyhai szett viszont még nyaralás előtt elkészült.

Az alátétekhez ugyanazt a mintát használtam mint a virágos-narancs táskához, sőt ugyanazt az anyagot is. :) Nem igazán szeretem a habos-babos, masnis, túlcsicsázott dolgokat, így elkészíteni sem szeretek ilyesmit. Szeretem viszont az anyagokat különböző mintákba kombinálni és így megoldani a díszítést. 

Az edényfogó is igen praktikus találmány. Legalábbis nekem biztosan, mert ha valakit ér főzés közben baleset az én vagyok. Hol egy égés, hol egy vágás...szóval legalább az égést védjük ki valahogy. :) 

Szóval gyártottam rögtön két példányt. Nem mintha annyi lett volna a rendelés, csak megtetszett az ötlet. No nem egyformákat, ellenben megszületett mindenből az eredeti inverze, illetve alátétből lett két azonos, merthogy az párban jó. Viszont amikor minden kész lett eszembe jutott egy kis svédcsavar. Miért ne mehetne egy szettbe két különböző alátét? Végül így is raktam össze. Mint kiderült ennek végül nem lett jelentősége. Ugyanaz viszi mindkét példányt. :) Én pedig örülök, hogy tetszett a munkám. :)

Íme a végeredmény:





2011. június 19., vasárnap

Vasárnapi 'mise - azaz nem készült el semmi se

A nyaralás hamarabb véget ért, mint gondoltuk, mert Botond megbetegedett. Természetesen amúgy sem varrt volna a pihi alatt a feleségem, de így, hogy a gyerek is nyűgös, esélymentes bármiféle alkotómunka. Azért anyagbeszerzésben azt hiszem sikerült szintet lépnem. A nyaralás alatt eldöntöttük, hogy elmegyünk az IKEA-ba, bélésanyagot venni, közösen, hármasban. Jó kis negyven perces séta reggel negyed nyolckor, babakocsival, de itt még nem volt annyira meleg legalább. Az áruház nyitva, mert klubtagok vagyunk, népek alig lézengenek, lehet nyugodtan nézelődni, vásárolgatni. Lift van, tehát nem kell manót kézben felvinni a lépcsőn, ez jó hír. Felső szinten megnézegetjük a konyhai elrendezéseket, mert főzni azért szeretünk mindketten, Botond is békésen nézelődik a kocsijában. Egészen a játék osztályig, ott picit megőrül. Kezd kijönni a takonykór rajta, meg aztán játszana is. Gyorsan venni kell valamit neki, ami leköti a figyelmét. Egy nagy krokodil és egy kis rénszarvas a nyerő - bár ha lenne kellő ideje az embernek, ezeket Monka is meg tudná varrni neki. Manó nyugszik, mi igyekszünk a textil osztályra. Monka elkezd válogatni az anyagok között, Botond ezt látva sztrájkba lép, és nyüszíteni kezd. Ha én felveszem, az nem jó, csak anya kell. Monka jön is egy halom anyaggal, berakja a sárga bevásárlószatyorba, gyerek kézbe, mehetünk. Fizetünk - újabb 10 ropi mínusz a költségvetésben - majd indulunk haza. Gáz van, mert egyrészt időközben dög meleg lett, másrészt meg kell mászni három dombot, ezúttal már cuccokkal. Jó ötven perc után végre visszaérünk a telekre, ekkor dereng fel nekem a szörnyű gyanú. Gyors pillantás a szatyorba.
- Most akkor bélésanyagot nem vettél?
Monka elsápad, azt pont nem vett, azokat nézegette, mikor manó nyűglődni kezdett, és ez elvonta a figyelmét a szent célról. Mindenesetre azt hiszem be tudtuk mutatni az anyagbeszerzés tökéletes csődjét. Így aztán ne csodálkozzon senki, hogy vasárnap van, és kedd óta nem készült el semmilyen munka sem.

2011. június 11., szombat

Maradjunk a vidám színeknél.

Az előző bejegyzésemben már látható a bon-bon tartók között egy narancssárga szélű, középen apró virágos anyagokból készült példány. Ez a színkombináció annyira megfogott hogy készítettem belőle egy táskát. Hát persze, mi mást? :) Amúgy más is készül belőle, megrendelésre, mivel nem csak engem fogtak meg az anyagok. :) Szóval újabb táska készült. Nem, nem tás, az én logikám nem olyan kicsavart, vagy kifacsart, mint a férfiaké. :)

Nem mondanám azt, hogy nem pepecselős darab, de ezzel együtt mégis végtelenül egyszerű. 


Hat darabot kell legyártani a képen is látható négyzetekből, melyből összeállna a kocka, de nem kocka lesz mégsem.


Összevarrás után jön a csel, mivel a két oldalsó lap behajtásával máris becsukható a táska. A belseje is teljesen egyszerű, semmiféle zseb nem cifrázza, de szerintem nem is szükséges bele.


Ez egy tipikus nem túl nagy méretű kézitáska, ami teljesen megfelelő, ha nem akarunk túl sok holmit magunkkal cipelni, de szeretjük a vidám, nyárias hangulatú kiegészítőket. Simán el tudnám képzelni egy városnézős, nyári ruhás kiránduláshoz, de akár dolgozni is elvinném, ha épp olyan ruhában mennék amihez illik.

Ez a prototípus. Néhány napja készült, és azóta is a kezembe kerül rendszeresen. Forgatom, nézegetem, és fel is fedezek rajta némi javítani valót. Például legközelebb nem így fogom rávarrni a fülét. Ugyan mutatósabb így, mivel most a hátsó lapra dolgoztam rá kívülről és hagytam az anyag alját picit kirojtozódni. Szép is lett, viszont a súlyeloszlás nem megfelelő, a táska picit előre bukik. Talán jobb megoldás a két felső lap közé bedolgozni a fület. Egy következő példánynál mindenképpen kipróbálom és beszámolok majd a végeredményről.:)

2011. június 10., péntek

Tartó a bon-bonoknak vagy egyéb kütyüknek

Most az egyik kedvencemről írok. Nagyon egyszerű és mégis elmés találmány, legalábbis szerintem. A nők legtöbbje nem csak táskamániás, de szeret minden olyan holmit amin sok zseb van és mindenféle kis mütyürt lehet tárolni benne. Velem sem más a helyzet. Már akkor tudtam, hogy ennek a bon-bon tartónak sikere lesz, amikor az első darab elkészült. Valahogy úgy van ezzel az ember, hogy amit eladásra gyárt ugyan, de legszívesebben megtartana arra biztos gyorsan lecsapnak. Amikor Árpi meglátta a kész műt csak ennyit mondott: "Ugyan már, ezért nincs ember, aki pénzt adna." Én csak mosolyogva közöltem, hogy de igen, ezt vinni fogják.:) És viszik.:) Igaz ilyenkor belőlem is egy darabkát,de azért szívesen csinálom és szívesen adom. :) No de nem feszítem tovább a húrt, jöjjön néhány kép is a teljesség igénye nélkül:





Szóval így néznek ki rendeltetésszerű állapotban. A kis "zsebekbe" tényleg bármi rakható. Volt aki ajándéknak kért és telerakta bon-bonokkal, gyümölcsökkel (mint kiderült sikere is volt), én viszont el tudom képzelni benne a gyöngy ékszereimet, vagy mindenféle kis bizsut, csatot, miegymást.


Kinyitva sem rosszak, akár asztalközépnek, akár kis terítőnek, vagy épp egy váza alá téve szépen mutatnak.





Tehát ez az egyik új kedvenc. Ha majd lesz hova, egészen biztosan gyártok magunknak is belőle párat, bár ehhez Árpinak is lesz még egy-két szava biztosan. :)

2011. június 9., csütörtök

A női TÁS rejtelmei - mert nem becézzük!

Táska. Nem szeretem becézni, nem érdemli meg. A kecskét is kecsnek mondom például, a lopós madarat pedig már ide sem írom, mert moderálni kellene magam. Naszóval! Rengeteg tás létezik, ezek többsége női holmi. A férfiak által használt tásokra most nem is térnék ki, nézzük a Monka által is preferált női tás vonalat. Az hogy otthon kismillió van belőlük, már önmagában is furcsává teszi számomra, hogy minek készít a feleségem még ilyeneket, mikor a meglevő kollekció sem nagyon fér el. Persze ahány alkalom, annyi tás. Színházba, moziba, átruccanni barátokhoz, elutazni, boltba menni. Ezek szinte mind különálló tás példányok. Hogy mi a közös bennük mégis? Az, hogy egy férfi nem talál meg bennük semmit. Pedig egyes példányokon alig van belső zseb, vagy fakk. Mégis, ha bele kell nyúlni, akkor az holtbiztos, hogy ami kellene belőle vagy az alján van, és kotorászni kell érte, vagy valahol bújik a rengeteg holmi között. Avatott női szemek persze első ránézésre mindennek tudják a helyét. Így lehetőleg kerülendő számomra, hogy női tásból kelljen bármit is elővennem.
Ezúttal viszont boncolgassuk a tás problémát mélyebben. Gondoltatok rá, hogy milyen lenne, ha a tásoknak evolúciója lenne? Először egy friss tás picike lenne, ergo elférne egy zsebben is akár, összehajtva, vagy egy tenyérben nem összehajtva. Színházba ideális, ott nincsen hely nagy tásoknak, csak a kicsiknek. Amíg tényleg csak táskák. Utána nőne egy picit, és mindjárt lehetne hordani bulikba, esetleg utcára, ha csak sétálni támad a hölgynek kedve. Majd ismét nőne, ekkor már lehetne vele menni moziba és munkahelyre is, mert belefér már a dugi mekis hamburger, a smink-készlet, napszemüveg, papírzsepi, napi horoszkóp, jegyzetfüzet, toll, ceruza, iratok, pénztárca, wc papír, képek a gyerekről, telefon, kulcscsomó. Is. meg még sok minden más is. Az igazán kifejlett tás példányokkal pedig már bevásárlást is lehet tartani, elég nagyok hozzá. Elfér bennük egy fél madaras és egy fél normál tacskó. Izé, TESCO. Ezek a példányok igen jól vannak tartva, hiszen autóval furikázzák őket. Persze, ez csak egy beteg elmélet, de jól hangzik:D
Varrásilag is nyilvánvalóan van különbség a különböző tások között, és ez nem a méretétől, hanem a szabásmintájától, és az anyagától függ. Nyilvánvalóan nehezebb összehozni egy kisméretű, elegáns bőr tást, mint egy vászon sportszatyrot. Mondjuk ebben nem különböznek a férfiak számára készülő példányoktól. Nekem nagy kedvencem például az a szütyő, amivel munkába járok, és szintén Monka készítette. Belefér a napi reggelim, ebédem, a kis nejlonszatyrok, amiket a beváráslások alkalmával kaptam. Nyilván iratokat és pénzt nem abban tartok, arra övtás van rendszeresítve. Szóval szeretem. Azért mondjuk nem tudnám elképzelni, hogy mit csinálnék, ha két kicsit eltérő példányom lenne belőle, az meg csak rémálmaimban jön elő, hogy kettőnél több.
Szóval a nők - szerencsére - másként működnek, imádják a tásokat, és rendszeresen cseréik is őket alkalomhoz és öltözethez illőket választanak. Vegyétek, vigyétek, adjátok az igényeiteket, és Monka megcsinálja. Ért hozzá. Nagyon.

2011. június 7., kedd

Varrósarok képekkel

A vasárnapi lakásátrendezés nem volt kis meló, de az én drága férjem nagyon szépen megcsinálta. :) Be is számolt róla kimerítő részletességgel, de a fotózás már az én reszortom. :) Időközben felavatásra is került, mivel ma volt időm varrogatni. Botondra vigyáztak a nagyszülők én pedig alkothattam. Szóval bátran kijelenthetem, nem csak esztétikusabb lett a varrókuckó, de határozottan kényelmes is. Minden szépen kézre esik, nem kell bútorokat tologatni az anyagválogatáshoz, nem kell az egymás hegyén-hátán tornyosuló kosarak között turkálni egy egyszerű patentért. Egyszóval a varrósarok jó lett, sőt nagyon jó! :) No de jöjjenek a képek. :)

Itt majdnem teljes egészében látszik. Az a kék virágos valami a vasalódeszka. :)


Ezen már a vasaló is rajta van.:)


Még az elkészült művek is elférnek az asztalon kényelmesen. :) Az asztal alatti kosárban pedig a gyakran használatos mindenféle kütyük kaptak helyet.



A sarok megmaradt Árpinak és a figuráinak, de mellette is befoglaltam minden talpalatnyi helyet. :)


Végre átlátható, hogy mi is van a kosarakban. :)


Az asztal melletti két nagy doboz tömve van anyagokkal, de legalább most ez is könnyen hozzáférhető és átlátható. :)


Nem mondom kemény meló volt. Mármint Árpinak. Dőlt is róla a víz rendesen. Remélem az azért kárpótolja, hogy én viszont remekül érzem magam az új varrósarokban. :) Köszönöm! :)