2011. május 31., kedd

Az első táska

Mint azt már több bejegyzésben is említettem, az első saját készítésű táska mintáját egy másikról lestem el, melyet ajándékba kaptam. Gizi néni nagyon sok szép táskát készített már. Nekem is van legalább öt példányom az általa készítettekből. Szeretem is őket nagyon. :)

Az én első táskám amellett, hogy elegáns elég nagy méretű is ahhoz, hogy szépen lehessen pakolni bele. egy munka utáni vásárolgatás szerzeményeit szépen elnyeli. Jó, nem egy hétvégi nagy bevásárlásét azért., de azt nyilván nem is ilyen típusú táskával tenné az ember lánya. :)


A közepén lévő minta a foltvarrás kezdeti szárnypróbálgatásainak eredménye.
A belső tér alapvetően egylégterű, de két kisebb zseb azért található az oldalán:


Első próbálkozásnak egyáltalán nem rossz, főként, hogy már gazdára is talált. Ez a táska volt a meska boltom első eladott példánya. Bízom benne, hogy több is követi majd, valószínűleg más stílusban, más színben. Igyekszem kifejezetten egyedi holmikat gyártani. Én sem szeretem a tucat termékeket, amelyek minden utcasarkon szembejönnek velem. Egy fazont szépen lehet kombinálni motívumokkal, színekkel, anyagokkal és máris megoldhatjuk, hogy semmiből se készüljön több egyforma.

Táskás beszámoló érkezik még. Azóta több különféle példány készült, de azok másik bejegyzés témái lesznek. :)

2011. május 30., hétfő

A méret a lényeg!

Hát igen, ez a nap is eljött, mikor be kell vallanom, hogy kinőttük a lakást. Persze lehetne szelektálni sok mindent, de hát ugyebár minden kell, ami itthon van, beleértve a sok tök üres, díszes üveget, a polcokon a díszkacatokat, meg persze az én kacatjaimat is, ami a modellezéshez szükséges. Hely pedig igencsak kellene, hiszen a karácsonyra kapott varrógép után egyből varrósarkot kellett létrehozni. Ez pediglen nem ment másként, csak a modellezősarok rovására. Így modellek a szekrénybe, társasjátékos asztal elkoboz (ezen áll a varrógép). Nagyítós modellezőlámpa adja a világítást, elvégre a sarkok nem arról híresek, hogy tobzódnak a fénytől. Ez eddig rendben is lenne, varrni már van hol, modellezni úgy sincs időm, de hol tudjuk tárolni az anyagokat? Polc kellene, de drága a faanyag, plusz az teljes felfordulással jár, hiszen helyet kell találni a falon, vagy a fal előtt. Legyen inkább tárolódoboz, pattant ki az isteni szikra, majd irány az IKEA. Van is szép nagy doboz, sok minden fér bele, viszont ha már erre járok, akkor veszek magamnak egy kis asztalt, az irataimnak, kocsikulcsnak meg ami még kell egy szabvány elinduláskor. Boldogan irány haza, doboz összerak, Monka bepakol, maga a tökély. El is fér az asztal mellett. Amíg a feleségem boldogan rendezgeti a kincset érő anyag gyűjteményt, én megszenvedek a kis asztallal. Igazából be kell vallanom, azóta csodálom a svédeket, hogy összeraktam. Leírás egyszerű, lap felfordít, láb kézzel belecsavar. Hát igen, a vége fém. Meg szorul is. Most vagy én vagyok roppant gyenge, vagy a svéd bikák egytől egyik kigyúrt állatok. Mindenesetre szégyenszemre fogóval kellett megoldani.
Na de, vissza a varráshoz. Első körben ez az elrendezés teljesen jól működött, ám az anyagkészlet rohamosan szaporodni kezdett. Így ugyan a dobozban még elfér, de már nem egyszerű feltúrni. Az anyagok polcért kiáltanak! Hát legyen! Majd az egyik fizuból félrerakunk, és lesz polc, az asztalt szépen kihúzzuk, hogy nagyobb hely legyen szabni, és ami kacat van a modellezős-sarokban, azoktól meg fogunk szabadulni. Persze, lehet erre nem lesz szükség, ha most nyáron be tudjuk fejezni a ház felújítását, és le tudunk költözni az alsó szintre. Ott nagyon szuper polcrendszert lehet építeni, és sokkal nagyobb hely jutna a varrósaroknak is. Kéretik drukkolni, hogy mindez minél hamarabb megvalósulhasson, és Monka tudja ontani kényelmesen a jobbnál jobb cuccokat!

2011. május 29., vasárnap

Falvédő testvére a játszószőnyeg

Mint az a címből is látszik, ma sem a táskák jönnek. :) Mégpedig azért nem, mert a falvédő bemutatása után mindenképpen a játszószőnyeg leírása kívánkozik ki belőlem. Az okot nem nehéz kitalálni, az anyagukban rejlik a titok. Kaptunk ugyanis egy nagyon szép állatfigurás anyagot. Első körben nem tudtuk, hogy mi is készüljön belőle, az azonban biztos volt, hogy az aranyos figurák nagyon jól használhatók a falvédőn. Igen ám, de miután levágtuk a szükséges mennyiséget még mindig maradt belőle több, mint három méter. Ekkor jött a játszószőnyeg gondolata.
Természetesen Botondnak is van a boltban megvásárolható, csörgő-zörgő, lógófigurás példányból is, viszont a padlóra azért csak kell valami. Ami a lakásunkat illeti főbb jellemzői között szerepel, hogy nincs egy árva darab szőnyegünk sem. Valahogy nem találtam és azóta sem találom ide illőnek. A gyerkőc azonban mégsem feküdhet, mászkálhat, ücsöröghet a puszta kövön... így aztán elkészültek a játszószőnyegek. :) Hogy miért lett ebből hirtelen többesszám? Azért mert végül kettőt készítettem. Az egyiknél beledolgoztam egy vékonyabb, már használaton kívüli, de még teljesen jó állapotban lévő plédet is. Ezt használta Botond kezdetben:


Na jó, nem csak Ő használta, hanem főként mi. :) Botond elmélyülten figyelte a lógó figurákat a hagyományos, bolti játszószőnyegén, mi pedig kényelmesen mellé tudtunk feküdni.:) Később már Ő feküdt rajta és barátkozott az állatsereglettel /vagy a vonattal :)/



A másik verzió kisebb, viszont bizonyos szempontból praktikusabb is. Annak a hátlapja egy vastagabb gumiszőnyeg. Ezáltal szinte bárhol használható és utána viszonylag könnyen tisztítható az alja, csak egy nedves ruhával kell letörölni:




A játszószőnyegek továbbra is használatban vannak, bár Botond már kilenc hónapos nagyfiú, és igen nehéz egy helyben tartani. :)

2011. május 28., szombat

Falvédő a csemetének

Az elmúlt napokban kicsit összesűrűsödtek az események, emellett Botond is erősen fogzik, így a blogírásra már nemigen maradt idő. Szegény kicsi manó napok óta küzd a középső metszőfogaival, mind a kettővel felül. Remélem hamarosan túl leszünk rajta.

Így aztán varrásra sem jutott idő. Nem mintha nem lennének még nem blogolt művek. :) Most éppen az első saját készítésű táskámról akartam írni, de természetesen elkalandoztam. :)

Szóval az első táskámat egy saját példányom ihlette. Azt még ajándékba kaptam Gizi nénitől, aki rengeteg szép holmit készített, többek között egy csodaszép falvédőt Botondnak. Én hasonlóba még nem mertem belevágni, de a terveim között szerepel. A falvédőről tudni kell, - amellett, hogy gyönyörű - hogy rengeteg kézi varrás is van benne.Ugyan a figurák applikálása varrógéppel történt, de az utána rádolgozásra kerülő rétegeken is át lett varrva, ami kőkemény kézi munka. A teljes kézi steppelés pedig már nem is látszik, mert eltakarja az ágyrács. 

Amellett, hogy nem egyszerű elkészíteni még időigényes is. Mindezzel együtt az egyik nagy álmom a mesés falvédők, faliképek készítése. 
Botond még csak 9 hónapos, de a pelenkázóján ülve már nagy lelkesedéssel mutogatja a felhőket, pillangókat a falvédőn. Na jó a zebrával még akadnak problémák, valahogy mindig pillangósítani akarja szegény párát. :) Szóval a falvédő gyönyörű, a gyerkőc imádja és nem utolsó sorban játékosan megtanulja a rajta szereplő figurák nevét, amelyekről akár mese is kitalálható neki.

Egyszer, ha sok időm lesz belekezdek egy ilyen nagyobb projektbe is. Addig pedig lássuk Gizi néni alkotását, amit nem tudunk eléggé megköszönni! :)




2011. május 23., hétfő

Babzsákfotel projekt, avagy a férj színre lép

Monka büszkén mutatta a kész művet. Ezek itt a babzsákfotelek, külső, belső, szépen elkészítve. Botond még a pocakban volt, én elhűlve néztem előbb műveket, majd a feleségemet. Laposabbak, mint a pocija. Hát persze, meg kell tölteni! Irány az építőipari telep, közepes polisztirolgyöngyért. Éppen akciós, úgyhogy nincs nagy készlet, mindenesetre kettő még volt, azokat megvettem. Szép, 250 literes műanyag zsákok. Jó hasasak. Csomagtartóba nem fér, meg aztán szét is szakadnak, ha beleakadnak a szerszámaimba. Marad a hátsó ülés. Jobb oldal nem gáz, anyósülés előretol, simán bent az egyik. Bal oldal gáz, vezetőülést nem tologathatom, mert nem tudok vezetni akkor. Pár perces kínlódás, némi szolid anyázás, és bent van ez is. Az anyagkiadók érdeklődve figyelik a szenvedést, próbálnak tanácsokkal ellátni, de megoldom nélkülük. Hazafelé nincs gond, hála a teherautós múltnak, nem zavar, hogy a hátsó ablakon nem lehet kilátni, elég a két oldalsó tükör.
Végre itthon. Két zsák a fejem fölé emelve - könnyűek nagyon -, térddel az ugráló kutya visszaszorítva, és már bent is a cucc a földszinti nappaliban. Lássuk csak, hogy is kell ezt tölteni. Kezdjük a nagyobbal. Belső belehúz a külsőbe, Monka tartja szélesen a beöntőnyílást, én meg kikötöm az első zsákot, megemelem, és öntöm. Szépen, gyorsan telik, profi munka. Persze ezek a kis golyók tapadnak, ahova nem kell, és taszítódnak onnan, ahova menniük kellene, így a zsák kirázása után a szőnyeg tele apró pici golyókkal. Nem baj, van porszívó, majd az megoldja. Meg ahogy én azt képzelem. Tíz perc üldözéses verseny után végül is az összes gübecset sikerült felporszizni. Ennek az izének meg egész babzsák formája lett. Próbaülés. Kényelmes. Valaki segítsen belőle felállni. Persze ne a terhes feleségem, még megemelné magát az én százharmincegynehány kilómmal. Inkább kimászom belőle. Végül is sikerül, sikerül kikecmeregni. Bálna tehát készen, jöhet Ficánka. A technika azonos, csak mivel ez kisebb, nem fér bele az egész zsáknyi. Ügyesen elkötöm, kiemelem, kis rohadt golyók a zsák szájából ismét a szőnyegen. Porszívó elő, tizenöt perc alapos üldözés, rend van és tisztaság, kész a másik is. Fent, a tetőtérben veszem használatba Bálnát. Tök jó, kényelmes. Már csak a kiszállást kell megoldani belőle. Kis gyakorlattal úgy érzem menni fog. Mindenki boldog. Pár nap múlva érkezik Botond a pociból, és Ficánka is használatba kerül. Eltelik egy hónap, a vacak polisztirolgyöngy zömül. Után kell tölteni. Meg akkor már csinálunk fotelt a reménybeli keresztszülőknek is. Irány az építőanyag telep. Mázli, reggel érkezett szállítmány. A bepakolás már rutinosan megy, röpke két perc az egész, hazaút is sima, kutya is kordában tartva. Én kaján vigyorral nézem, mikor az egyik zsákot elviszik Attiláék - fognak még szívni vele. A másikkal majd én. Persze akkor tudjuk tölteni, ha manó épen alszik, azaz van rá egy óránk. Profik vagyunk, mi bajunk lehet? Tetőtérben harminc fok celsius, izzadunk picit, mint a szaunában. Önteni nem lehet, nagyon szétszóródna, így majd lassabban fog menni. Babzsák kinyit, polisztirolos zsák kinyit. Söröskorsó elő, és így fél literenként mehet bele. Persze szóródik az egész összevissza, ki a padlóra, a másik fele meg tapad az izzadt kezemre, onnan bezzeg nem jön le. Hát, vagy 100 liter kell bele, mire kész lesz, teljesen lezsibbad a kezem, remélem elég egyszer feltölteni.
Elég volt, azóta nem kellett utántölteni szerencsére, a maradék cucc az előszobában vár a sorára, szépen megkötve, szét ne guruljon. Remélem lesz aki rendel majd Monkától babzsák fotelt, már alig várom, mikor tölthetek ismét ilyet, mert nagy élmény:D

2011. május 22., vasárnap

Baba-mama jóga párna

Valamikor október tájékán kezdtünk el jógázni járni Botonddal. Az első alkalmat sosem felejtem el. :) Kicsimanó a gyakorlat közepén aludt el a térdemen. :D Relaxált a drágám. :) Végig is aludta az egészet. Na ez volt az első és utolsó ilyen alkalom.  Összességébe véve azt kell mondanom, hogy többnyire élvezte, bár akadtak olyan pillanatok, amikor már kezdett éhes vagy álmos lenni, vagy szimplán csak unatkozni. Ilyenkor volt egy kis nyűgi, de azért nem volt vészes.

Szóval itt találkoztunk először a jógapárnával, ami egyébként nagyon jó találmány. Félhold alakú párna, tönkölyhéj töltettel. Íme az általam készített példányok (na nem mind, mert ebből is készült megrendelésre is, azokról nincs fotó.)




Nagyon kényelmes fej alá téve is (állítólag fejfájást is hatékonyan képes elmulasztani), Botond azonban ücsörögni is szeret rajta. Amikor kisebb volt gyakran használtuk úgy, hogy a mellkasa alá tettem, így megemelte szépen a felsőtestét, segített a nyakizmai megerősítésében, Ő pedig erről nyújtózkodott előre, és próbálta elérni a játékait. :) Egyébként nagyon kényelmes földön üléskor fenék alá helyezve is. Automatikusan egyenesebb háttal ül az ember. Én hajlamos vagyok begörnyedni, viszont szeretek a földön ülni, így előszeretettel használom.

Elkészíteni sem bonyolult, viszont nagyon jó anyagot találtam hozzá a meggypiros személyében. Gondolkodom is rajta, hogy ebből lenne érdemes babzsákfotelt is varrni. Ez azonban még váratni fog magára, ugyanis pillanatnyilag helyhiánnyal küzdünk. Botond játékai lassan kiszorítanak minket és minden mást a lakásból. :) A fiatalúr szépen lassan belakta a lakás minden szegletét. :) Tudom, tudom, nem kellene minden egyes vásárláskor neki is venni mindenfélét, csak azért, mert nekünk tetszik. Viszont én képtelen vagyok megállni és nagyon úgy néz ki, hogy az Apukájával is ez a helyzet. :D

2011. május 20., péntek

Háttérmunkálatok

Ma igyekeztem rendbe tenni a tegnap vásárolt anyagokat. A rendbetétel alatt értem, hogy beavattam, kivasaltam, szépen elpakoltam, míg felhasználásra nem kerülnek. A beavatás azt jelenti, hogy meleg (40-50 °C ) vízbe áztatom a ruhát és hagyom abban kihűlni. Ezt követően jó alaposan kinyomkodom belőle a vizet (semmi esetre sem csavarom, mert utána képtelenség kivasalni) és átvasalom. Persze lehet előbb száradni hagyni és úgy vasalni, de én ezt szeretem megcserélni, így könnyebb dolgom van. Nem minden anyagnál szükséges ezt az eljárást elvégezni, de a természetes alapúaknál, mint a pamut, len, gyapjú, stb. mindenképpen célszerű. Ha ezeket az anyagokat nem avatjuk be az első mosás után kellemetlen meglepetésben lehet részünk. Egyrészt azért, mert hajlamosak a zsugorodásra, másrészt azért, mert előfordulhat, hogy engedik a színüket is.
Természetesen ezt a témát nagyon hosszan lehet boncolgatni, mert például a gyapjú anyagok beavatása nem a fent leírtak szerint történik, a műszálas vagy kevert szálú anyagokat pedig egyáltalán nem kell így előkészíteni. Én nem mennék bele mélyebben a témába, hacsak nem mutatkozik rá kifejezett igény. :)

Lényeg a lényeg az anyagok szépen elrendezve várják, hogy felhasználásra kerüljenek. :) Azért szeretem így tárolni őket, mert bármikor hozzájuk tudok nyúlni, ha támad valami azonnali megvalósítást igénylő ötletem. Lehet, hogy mire végeznék a procedúrával elszállna az ihlet, vagy a kedv, és nem készülne el soha - vagy legalábbis záros határidőn belül biztosan nem - a megálmodott holmi. Úgy néz ki én már csak ilyen szeszélyes vagyok. :)

Szóval tegnap nagyon szép anyagokat sikerült beszerezni:


Valószínűleg hamarosan felhasználásra is kerülnek. :)

Botond is kapott egy macis-vonatos példányt:


Azt még nem tudom, hogy mi fog készülni belőle, de annyira aranyos volt, hogy nem tudtam otthagyni. Ráadásul láthatóan a kismanónak is tetszett, mert még az üzletben magához ölelte és minden bizonnyal elkezdte volna rágcsálni is picit, ha anya galád módon meg nem akadályozza ebben. :)

A feldolgozás eredménye előbb-utóbb ide is ki fog kerülni. Lehet, hogy utóbb, mert pillanatnyilag erős lemaradásban vagyok az elkészült holmik kiposztolásával, de ami késik, arra várni kell ugyebár.

Viszont a jó hír, ma eladásra került két bon-bon tartó virágom, ráadásul egyedi megrendelésre.:) Képet majd később teszek fel róluk, amikor úgyis írnék az elkészítésükről. 

2011. május 19., csütörtök

Férfiszemmel

Sok dologhoz nem értek, egyikük a varrás. Miért írok mégis egy varróblogba? Mert a blog tulaja - a feleségem - megkért, hogy írjak valamit a blogjába, hogy látom én az ő hobbiját, a varrás iránti szenvedélyét, és a munkáit.
Azzal kezdeném akkor, hogy a varráshoz először körülbelül nyolc éves koromban lett közöm. Édesanyám vagyonokat fizetett anno a Burda nevű újságért, amiben volt egy jó nagy kihajthatós térkép, tele fekete, piros és zöld vonalakkal. Ez persze egyből érdekelt, hiszen remekül lehetett volna használni a katonai játékaimhoz. Anyu persze közölte, hogy az nem játék, az szabásminta. Innentől, hogy el lettem tiltva, jó ideig nem érdekelt a varrás. Legközelebb a seregben találkoztam a dologgal, iszonyú jól megtanultam gombot varrni az ingekre, gyakorlókra. Aztán jó ideig megint semmi, majd jött Monka, szerelem, házasság, gyerek, ami kell. Monka édesanyja varrónő, így rögtön megint a varrás lett az egyik fő téma itthon. Természetesen, mivel a feleségem egy kreatív két diplomás leányzó, és még a varrásban is örömét leli, így én is kezdtem kikupálódni ezen a téren. Persze nem szakmailag.
Így tehát Monka varr, én pedig babázok addig. Mondjuk ma közösen voltunk anyagot beszerezni, teljesen jó volt. Főleg, hogy anyagbeszerzésben hagyományosan jó vagyok. Jó példa erre az általam vett melegszendvics sütő, amit nagy örömmel hoztam haza. Aztán megtudtam, hogy van ilyenünk, csak eddig nem használtuk. Mindenesetre a varrásban is, mint a főzésben, sokat számít a minőségi alapanyag. Ma vettünk is egy kisebb rakattal, a gyereket a végén kézben hoztam haza, hogy a babakocsi ne omoljon össze a vett cuccok alatt, - na meg nyügis is volt oltás után.
Azt határozottan le kell szögeznem, hogy a feleségem lelkes, szívvel-lélekkel dolgozik, úgy alkot. Kitalálja a dolgokat, kitalálja a szabásmintát is, és meg is csinálja. Jól. Persze első körben főként saját használatra gyártott dolgokat, miként az az előző posztokban is szerepelt, aztán jöttek a baráti kör igényei. Most pedig már bárki számára elérhetőek az általa alkotott jóságok. Amik egy részének én nem sok jelentőséget tulajdonítottam. Mert ugye kinek kell egy pamutból készült kínálókosár? Olyan, mint a zsiráf. Szép, szép, de haza azért nem vinném. Monka pedig váltig bizonygatta, hogy de ez jó, kreatív, egyedi ajándék. Én csak szkeptikusan bólogattam. Hát erre nem igaza lett?
Most is alkot, a gyerek alszik, én meg vendégszerzőként a blogot írom.
Ha ezen írás után még felkér majd írni, ez esetben még találkozhattok velem, egyébként csak lelkes olvasó és kommentelő leszek. :D

2011. május 18., szerda

Szoptatós párna, nem csak szoptatáshoz

Kisgyermekes anyukáknak nem kell mondani, hogy a szoptatós párna milyen jó találmány. Persze sokan akadnak, akik fekve szoptatnak, és nem használják. Én a magam részéről nagyon szerettem. Már jóval Botond születése előtt elhatároztam, hogy ha egyszer kisbabám lesz mindenképpen szeretnék egy szoptatós párnát is. Ugye mondanom sem kell, hogy üzletben megvásárolva ez sem olcsó, használtan pedig nem szerettem volna venni. Nem mintha bajom lenne a használt dolgokkal, de ez azért mégis más. Egyrészt semmi olyan dolgot nem szeretek más által használt állapotban venni, ami valamilyen anyaggal töltve van, mert nem tudom úgy át tisztítani, ahogy szeretném. Másrészt egy szoptatós párna mégiscsak egy bensőséges dolog. Az a minimum, hogy én készítem el, ha már tudok varrni. :) Az első ilyen párnát nem fényképeztem, de az anyaga megegyezik a bálna babzsákéval és szintén polisztirol gyönggyel töltöttem. Na az nem volt egyszerű mutatvány, leginkább azért, mert varrás közben nem gondoltam a töltésre, így a cipzár a párna közepén záródott. :) No de a hibáiból tanul az ember. A következő kettő már teljesen jól sikerült. :)


A képen látható, mint ahogy arra a címben is utaltam - a szoptatós párnát egyáltalán nem csak szoptatáshoz lehet használni. Amikor Botond ülni tanult ezeket raktam a járóka szélébe, és ha a kicsimanó egyensúlyvesztés áldozata lett - ami eleinte gyakran előfordult - nem ütötte be a buksiját. Később aztán tovább bővült a párnák szerepköre, úgymint boxzsák, rágóka, mászóka, stb. Hihetetlen leleményesek tudnak lenni a kicsik, ha játékról van szó. :) Szóval én csak ajánlani tudom minden csecsemős anyukának. :)

Játék közben:


2011. május 17., kedd

Janome 423S - A varrógép

Tavaly karácsonykor nagy meglepetésben volt részem. A karácsonyfa alatt ez a csodamasina várt a családra:


Közös ajándék volt a szüleimtől, hiszen az ezzel készült dolgok gyümölcsét remélhetőleg az egész család élvezni fogja, de valahol mégiscsak az enyém, hiszen én használom - remélhetőleg minél többet. Ez életem első saját varrógépe, szeretem is nagyon. Persze még mindig az összeszokási fázisban vagyunk, főként mert nem sok időm volt használni eddig. 25 varróprogramra képes. Ilyen gyönyörűségeket lehet alkotni vele:


A különböző talptípusokban sem szűkölködik, és én bevallom férfiasan, akad köztük olyan melynek funkciója pillanatnyilag még kifog rajtam. Vagy azt nem tudom, hogy mire való, vagy azt, hogy hogyan hajtja végre azt amire hivatott. :) Mindenesetre látványnak sem utolsó, és ez csak egy része a kollekciónak:


Először a gomblyukazó talppal gyűlt meg a bajom, sehogy sem akarta az igazságot, de mostanra már megszelídült és gyártja szépen a gomblyukakat. :) A szabad gépi tűzéshez való talppal nem sikerült komolyabb barátságot kötnünk. :( Biztos akadnak szép számmal olyanok akik esküsznek rá, de nekem talp nélkül jobban megy a dolog. Lehet, hogy több gyakorlással jobban sikerülne, mindenesetre fel nem adom. :)

Szóval ez évtől már saját, külön bejáratú varrógépet használok, mit ne mondjak, nagyon jó érzés! :)

2011. május 16., hétfő

Bálna és Ficánka, avagy a babzsákfotel több generációja

Nagyon régóta szerettem volna egy fotelt babzsákból, de mindig túl drágának találtam, a megvarrását pedig nagyon macerásnak gondoltam, így elég sokáig csak vágyálom maradt. Egyszer viszont láttam egy képet, ahol egy kis babzsákon feküdt egy egészen kicsi baba. Ekkor elhatároztam, hogy ilyen bizony lesz az én gyerekemnek is. Az is megérne egy blogbejegyzést, hogy az ember miért áll neki egy régen halogatott dolognak azonnal, ha a gyerekéről van szó, de a mai bejegyzés nem erről szól. :) Az viszont tény, hogy ezt az elhatározást tett is követte, úgymint minta keresés, anyagbeszerzés. Persze, ha már készül babzsák a gyerkőcnek, akkor készül egy nagyobb is, ami az apukáé lesz, bár végül közös használatba került. :) Így született meg Ficánka az apróságnak:


Valamint Bálna az apukájának:


Az anyagválasztás nem volt mindkét esetben szerencsés. Mindkét anyag 100 % pamut, de Ficánka erősebb, így a tartása is sokkal jobb. A külső huzatok alja műbőrből készült, így könnyebb tisztítani és tartósabb is. Töltetnek polisztirol gyöngy került bele. Nem volt olyan macerás elkészíteni, mint ahogy gondoltam, sőt azóta készült több példány is a baráti kör részére. :) A két tulajdonos pedig előszeretettel használja, bár felállni belőle nem mindig egyszerű, de megvan az az előnye, hogy az éppen benne tartózkodó apró-cseprő igényeit (innivaló, kicsi nasi, miegymás) kiszolgálja a család. :)

Most pedig lássuk használat közben:




2011. május 15., vasárnap

Napocska mindennapi használatra

Az alábbi napocska a kisfiamnak készült. A fiatalúr még a pocakban volt, én meg rendelkeztem annyi ráérő idővel, hogy megvarrtam neki kézzel. Azért kézzel, mert nem volt még saját varrógépem, az édesanyám ősöreg Naumann-ja pedig éppen felmondta a szolgálatot. Így történt aztán, hogy hosszú kihagyás után kézi varrással kezdtem bele újra a dologba. Íme az eredmény:


Az elkészítése nagyon egyszerű és nem is kell hozzá más csupán pamutvászon anyag a kívánt színekben és töltőfliz. Lényeg, hogy színes legyen, hiszen az apróságok figyelmét így tudja felkelteni és emellett jó puha is, hogy jól lehessen gyűrögetni, esetleg ráfeküdni, és minden bizonnyal rágcsálni is. Legalábbis a mi napocskánk sorsa ez. :)

A kisfiam azóta kilenc hónapos, de a napocska még mindig a kedvenc játékai közé tartozik. Enne persze én nagyon örülök, hiszen pont az volt a célom, hogy az első játéka általam készített legyen. Remélem ez a napocska még jó sokáig a kedvencek között marad és beragyogja a kicsi manó életét. :)

2011. május 14., szombat

Belevágunk :)


Azt hiszem kicsit izgulok. Miért kell egy blog írás miatt izgulni? Egyrészt mert olyan dolgokról szeretnék írni, amiket szeretek csinálni és tartok attól, hogy írásban nem tudom úgy visszaadni, ahogy bennem élnek, vagy életre kelnek az ötletek. Másrészt, mert ismerem magam. Az írás terén nagy a kezdeti lelkesedés, de ez hajlamos alábbhagyni. Az elhatározás mindenesetre megvan. :)

Most magamról néhány szót. GYED-en vagyok éppen a gyönyörű kilenc hónapos kisfiammal. A szabad perceimet, már amennyiben vannak, igyekszem kihasználni különböző kreatív tevékenységekre. Sok mindent kipróbáltam már, üvegfestést, szalvéta technikát, gyöngyfűzést, keresztszemes hímzést, jelenleg azonban a varrás a nagy kedvenc. Már kicsi manóm születése előtt elkezdtem gyártani néhány dolgot, természetesen a fiatalúrnak. Készült neki napocska ( kézzel, mert épp elromlott a varrógép:) ), mely mindig beragyogja majd az életét. Babzsák fotel, amit már most is imád (ebből készült egy példány az Apukájának is, szintén nagy kedvenc). Szoptatós párna, mely később nagyon jó szolgálatot tett a járókában is biztonsági támaszként az ülésében még kicsit imbolygó csemetének. :) Baba-mama jóga párna tönkölyhéjból, szintén többfunkciós felhasználásra. A következő bejegyzésekben fotódokumentáció is lesz majd ezekről. :)

Igyekszem könnyen elkészíthető, praktikus dolgokkal megkönnyíteni kis családunk életét és nem utolsó sorban csökkenteni az ilyen irányú kiadásokat. Az meg külön öröm, ha látom, hogy a csemete általam kreált dolgokkal játszik a legszívesebben. :)