Monka büszkén mutatta a kész művet. Ezek itt a babzsákfotelek, külső, belső, szépen elkészítve. Botond még a pocakban volt, én elhűlve néztem előbb műveket, majd a feleségemet. Laposabbak, mint a pocija. Hát persze, meg kell tölteni! Irány az építőipari telep, közepes polisztirolgyöngyért. Éppen akciós, úgyhogy nincs nagy készlet, mindenesetre kettő még volt, azokat megvettem. Szép, 250 literes műanyag zsákok. Jó hasasak. Csomagtartóba nem fér, meg aztán szét is szakadnak, ha beleakadnak a szerszámaimba. Marad a hátsó ülés. Jobb oldal nem gáz, anyósülés előretol, simán bent az egyik. Bal oldal gáz, vezetőülést nem tologathatom, mert nem tudok vezetni akkor. Pár perces kínlódás, némi szolid anyázás, és bent van ez is. Az anyagkiadók érdeklődve figyelik a szenvedést, próbálnak tanácsokkal ellátni, de megoldom nélkülük. Hazafelé nincs gond, hála a teherautós múltnak, nem zavar, hogy a hátsó ablakon nem lehet kilátni, elég a két oldalsó tükör.
Végre itthon. Két zsák a fejem fölé emelve - könnyűek nagyon -, térddel az ugráló kutya visszaszorítva, és már bent is a cucc a földszinti nappaliban. Lássuk csak, hogy is kell ezt tölteni. Kezdjük a nagyobbal. Belső belehúz a külsőbe, Monka tartja szélesen a beöntőnyílást, én meg kikötöm az első zsákot, megemelem, és öntöm. Szépen, gyorsan telik, profi munka. Persze ezek a kis golyók tapadnak, ahova nem kell, és taszítódnak onnan, ahova menniük kellene, így a zsák kirázása után a szőnyeg tele apró pici golyókkal. Nem baj, van porszívó, majd az megoldja. Meg ahogy én azt képzelem. Tíz perc üldözéses verseny után végül is az összes gübecset sikerült felporszizni. Ennek az izének meg egész babzsák formája lett. Próbaülés. Kényelmes. Valaki segítsen belőle felállni. Persze ne a terhes feleségem, még megemelné magát az én százharmincegynehány kilómmal. Inkább kimászom belőle. Végül is sikerül, sikerül kikecmeregni. Bálna tehát készen, jöhet Ficánka. A technika azonos, csak mivel ez kisebb, nem fér bele az egész zsáknyi. Ügyesen elkötöm, kiemelem, kis rohadt golyók a zsák szájából ismét a szőnyegen. Porszívó elő, tizenöt perc alapos üldözés, rend van és tisztaság, kész a másik is. Fent, a tetőtérben veszem használatba Bálnát. Tök jó, kényelmes. Már csak a kiszállást kell megoldani belőle. Kis gyakorlattal úgy érzem menni fog. Mindenki boldog. Pár nap múlva érkezik Botond a pociból, és Ficánka is használatba kerül. Eltelik egy hónap, a vacak polisztirolgyöngy zömül. Után kell tölteni. Meg akkor már csinálunk fotelt a reménybeli keresztszülőknek is. Irány az építőanyag telep. Mázli, reggel érkezett szállítmány. A bepakolás már rutinosan megy, röpke két perc az egész, hazaút is sima, kutya is kordában tartva. Én kaján vigyorral nézem, mikor az egyik zsákot elviszik Attiláék - fognak még szívni vele. A másikkal majd én. Persze akkor tudjuk tölteni, ha manó épen alszik, azaz van rá egy óránk. Profik vagyunk, mi bajunk lehet? Tetőtérben harminc fok celsius, izzadunk picit, mint a szaunában. Önteni nem lehet, nagyon szétszóródna, így majd lassabban fog menni. Babzsák kinyit, polisztirolos zsák kinyit. Söröskorsó elő, és így fél literenként mehet bele. Persze szóródik az egész összevissza, ki a padlóra, a másik fele meg tapad az izzadt kezemre, onnan bezzeg nem jön le. Hát, vagy 100 liter kell bele, mire kész lesz, teljesen lezsibbad a kezem, remélem elég egyszer feltölteni.
Elég volt, azóta nem kellett utántölteni szerencsére, a maradék cucc az előszobában vár a sorára, szépen megkötve, szét ne guruljon. Remélem lesz aki rendel majd Monkától babzsák fotelt, már alig várom, mikor tölthetek ismét ilyet, mert nagy élmény:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése