Végre, végre ide is eljutottam, meg a varrógépemhez is egy kicsikét. Így aztán a sok-sok "most nem érek rá" "nem varrtam semmit" után jelenthetem, hogy megint nem varrtam semmit, mármint készre, ellenben gyakoroltam a szabad gépi tűzést. Régóta kacérkodom a dologgal, de sosem próbáltam. Most azonban van egy virágos mintás anyagom, amiből biciklikosaras táskát tervezek varrni. Az anyagot valahogy rá kéne dolgozni a táskamerevítőre, de a mintája miatt simán steppelve nagyon csúnyán nézne ki. Így aztán nagy levegő, manó Apához passzolása, sorozatos "támadásainak" kivédése, melyet a varrósarok befoglalására intézett és sikeres elterelése után hozzáfogtam. Nem mondom, hogy ez lett életem legszebb munkája, de első próbálkozásra talán nem olyan rossz.
A sötétlila kontúrokat kell nézni. :) Azért van még mit gyakorolni rajta. :)
Tegnap este, még melegébe feltöltöttem facebookra, ahol kaptam is hirtelen nagyon sok tippet, segítséget, ötletet a továbbiakra. Ezúton is köszönöm mindenkinek! :) Arról még nem írtam, hogy milyen jó kis kreatív közösség jött össze ott, de az is meg fog érni egy bejegyzést mindenképpen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése