Eljött ez a nap is. Igen, ma már le merem írni, hogy allergiás vagyok a táska szóra. Van ezzel más is így? Kezdődött azzal, hogy új táska prototípus készült. A szabásminta gyanánt adott valami, egy kézzel rajzolt cetli, rajta a méretek. Mindössze két dolog nincs rajta, az anyagvastagság, meg hogy hogyan kell hajtogatni, hogy hajazzon a látott prototípusra. Hát ugye nem hiába vagyok én a férfi a családban, a feleségem egyből hozzám fordul a bajban. Hogy kell összehajtani? Hát ugye, nézzük meg a szabásmintát. Azon nincs rajta. Nézzük meg a mintapéldányt. Egyből okosabb lettem. Aki azt csinálta, az egy polip lehetett. Kb nyolc kar kell hozzá, hogy azt a hajtogatást meg lehessen oldani. Mert ugyebár az nem lehet, hogy én csinálok valamit rosszul. Mondjuk este tízkor ez sem lenne nagy csoda, de azért mégsem kellene ilyen hamar beismerni. Tehát kezdjük elölről. Az nem így, hanem úgy, megtartjuk, egész pofás lesz, csak sajnos nem hasonlít a mintára. Szó mi szó, röpke negyed óra elnéző mosolygás, komoly anyázás, beletörődő röhögés után, sikerült egy két kézzel tartható változathoz jutni. Így jött az ötlet, hogy meg kellene tűzni, és akkor majd látjuk. Éppen nyúlok az asztalhoz valami tűfélét keresni, mikor is Monka elengedi az egészet, ami szépen visszaáll kiindulóállapotra. Itt aznapra végleg feladtam, és sírással küszködve elvonultam fogat mosni. Ez azonban még csak a kezdet volt. Mivel éppen volt háznál egy sittes konténer, Monka elhatározta, hogy szelektál a gardróbban. Ki is pakolt körülbelül harminc táskát. Itt még azt gondoltam végre lesz majd hely. Ekkor két dologgal szembesültem. Először is a ténnyel, hogy a kipakolt halom táska a harmada az összesnek. Másrészt hogy a kipakolt táskák kettő kivételével visszakerültek a gardróbba. Negyed órás válogatás után 90 táskából kettő, azaz kettő darab került kidobásra. Na, ezért nincsen helyünk a lakásban:) Nektek van helyetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése