Táska. Nem szeretem becézni, nem érdemli meg. A kecskét is kecsnek mondom például, a lopós madarat pedig már ide sem írom, mert moderálni kellene magam. Naszóval! Rengeteg tás létezik, ezek többsége női holmi. A férfiak által használt tásokra most nem is térnék ki, nézzük a Monka által is preferált női tás vonalat. Az hogy otthon kismillió van belőlük, már önmagában is furcsává teszi számomra, hogy minek készít a feleségem még ilyeneket, mikor a meglevő kollekció sem nagyon fér el. Persze ahány alkalom, annyi tás. Színházba, moziba, átruccanni barátokhoz, elutazni, boltba menni. Ezek szinte mind különálló tás példányok. Hogy mi a közös bennük mégis? Az, hogy egy férfi nem talál meg bennük semmit. Pedig egyes példányokon alig van belső zseb, vagy fakk. Mégis, ha bele kell nyúlni, akkor az holtbiztos, hogy ami kellene belőle vagy az alján van, és kotorászni kell érte, vagy valahol bújik a rengeteg holmi között. Avatott női szemek persze első ránézésre mindennek tudják a helyét. Így lehetőleg kerülendő számomra, hogy női tásból kelljen bármit is elővennem.
Ezúttal viszont boncolgassuk a tás problémát mélyebben. Gondoltatok rá, hogy milyen lenne, ha a tásoknak evolúciója lenne? Először egy friss tás picike lenne, ergo elférne egy zsebben is akár, összehajtva, vagy egy tenyérben nem összehajtva. Színházba ideális, ott nincsen hely nagy tásoknak, csak a kicsiknek. Amíg tényleg csak táskák. Utána nőne egy picit, és mindjárt lehetne hordani bulikba, esetleg utcára, ha csak sétálni támad a hölgynek kedve. Majd ismét nőne, ekkor már lehetne vele menni moziba és munkahelyre is, mert belefér már a dugi mekis hamburger, a smink-készlet, napszemüveg, papírzsepi, napi horoszkóp, jegyzetfüzet, toll, ceruza, iratok, pénztárca, wc papír, képek a gyerekről, telefon, kulcscsomó. Is. meg még sok minden más is. Az igazán kifejlett tás példányokkal pedig már bevásárlást is lehet tartani, elég nagyok hozzá. Elfér bennük egy fél madaras és egy fél normál tacskó. Izé, TESCO. Ezek a példányok igen jól vannak tartva, hiszen autóval furikázzák őket. Persze, ez csak egy beteg elmélet, de jól hangzik:D
Varrásilag is nyilvánvalóan van különbség a különböző tások között, és ez nem a méretétől, hanem a szabásmintájától, és az anyagától függ. Nyilvánvalóan nehezebb összehozni egy kisméretű, elegáns bőr tást, mint egy vászon sportszatyrot. Mondjuk ebben nem különböznek a férfiak számára készülő példányoktól. Nekem nagy kedvencem például az a szütyő, amivel munkába járok, és szintén Monka készítette. Belefér a napi reggelim, ebédem, a kis nejlonszatyrok, amiket a beváráslások alkalmával kaptam. Nyilván iratokat és pénzt nem abban tartok, arra övtás van rendszeresítve. Szóval szeretem. Azért mondjuk nem tudnám elképzelni, hogy mit csinálnék, ha két kicsit eltérő példányom lenne belőle, az meg csak rémálmaimban jön elő, hogy kettőnél több.
Szóval a nők - szerencsére - másként működnek, imádják a tásokat, és rendszeresen cseréik is őket alkalomhoz és öltözethez illőket választanak. Vegyétek, vigyétek, adjátok az igényeiteket, és Monka megcsinálja. Ért hozzá. Nagyon.
Vagyis akkor ne varrjak Neked másik szütyőt? :D Pedig tervben volt...:P
VálaszTörlésA kedvencem az, amikor eljutsz arra a pontra, hogy belenyulsz a 'NO' tas-aba, nem talalod, duhongsz, odajon a 'NO', belenyul, kiveszi amit keresel. Es utana lenezoen, kicsit mergesen megkerdezi: 'de hat hogy a fenebe nem voltal kepes kivenni????'' ;P
VálaszTörléscsak ha ez tönkre megy:D
VálaszTörlés