Mikor feleségem megkapta a varrógépét, rögtön anyagok után nézett (azért megvárta, míg kinyit a méteráru bolt). Persze a vásárlás után csillogó szemmel közölte, az anyagokat be kell avatni. Ekkor kezdett érdekelni a dolog, miután magam is számos beavatáson átestem annak idején. Például iskolai gólyatáborban végigkúszni az emeletes ágyak alatt, aztán a régi haveri körrel asztal alá inni mindenkit, köztük magamat is, majd a honvédségnél teknősbékázni. (Aki nem volt katona annak elárulom: a fejre, térdekre és a könyökökre rohamsisakot kötni, folyosót felönteni ultrás vízzel, és ketten eldobnak a derékszíjnál fogva. El kell csúszni a "hosszú pálya" végéig, majd bevenni a kanyart, és le a lépcsőn.) Jó móka volt a maga idejében mindegyik, így tényleg kíváncsi voltam, hogy az anyagokkal mi lesz. Hát, mit mondjak, kicsit csalódtam a dologban, mert ez csak annyit jelentett, hogy az anyagok búvárkodni mentek, jól megszívták magukat vízzel, majd megszáradtak. Mindenesetre ügyesen leplezve csalódottságomat, teljes elégedettséggel szemléltem az eredményt. Főként, mert ennek így kell lennie, hiszen beavatatlan anyagból nem lehet minőséget varrni.
Ezúton várom a kedves olvasók beavatási élményeit kommentben :D
Erre én is kíváncsi vagyok. A bejegyzés olvasása közben végig nevettem, lehet a kommenteknél is így lesz?:D
VálaszTörlésHm:):)Nagyon szeretem Árpi írásait,pont úgy,mint Mónika varrományait.:)Beavatási élményem nincs,de kíváncsian várom a többiekét!:):)
VálaszTörlés