Már megint táska - avagy mivel lehet egy férfit az őrületbe kergetni

Eljött ez a nap is. Igen, ma már le merem írni, hogy allergiás vagyok a táska szóra. Van ezzel más is így? Kezdődött azzal, hogy új táska prototípus készült. A szabásminta gyanánt adott valami, egy kézzel rajzolt cetli, rajta a méretek. Mindössze két dolog nincs rajta, az anyagvastagság, meg hogy hogyan kell hajtogatni, hogy hajazzon a látott prototípusra. Hát ugye nem hiába vagyok én a férfi a családban, a feleségem egyből hozzám fordul a bajban. Hogy kell összehajtani? Hát ugye, nézzük meg a szabásmintát. Azon nincs rajta. Nézzük meg a mintapéldányt. Egyből okosabb lettem. Aki azt csinálta, az egy polip lehetett. Kb nyolc kar kell hozzá, hogy azt a hajtogatást meg lehessen oldani. Mert ugyebár az nem lehet, hogy én csinálok valamit rosszul. Mondjuk este tízkor ez sem lenne nagy csoda, de azért mégsem kellene ilyen hamar beismerni. Tehát kezdjük elölről. Az nem így, hanem úgy, megtartjuk, egész pofás lesz, csak sajnos nem hasonlít a mintára. Szó mi szó, röpke negyed óra elnéző mosolygás, komoly anyázás, beletörődő röhögés után, sikerült egy két kézzel tartható változathoz jutni. Így jött az ötlet, hogy meg kellene tűzni, és akkor majd látjuk. Éppen nyúlok az asztalhoz valami tűfélét keresni, mikor is Monka elengedi az egészet, ami szépen visszaáll kiindulóállapotra. Itt aznapra végleg feladtam, és sírással küszködve elvonultam fogat mosni. Ez azonban még csak a kezdet volt. Mivel éppen volt háznál egy sittes konténer, Monka elhatározta, hogy szelektál a gardróbban. Ki is pakolt körülbelül harminc táskát. Itt még azt gondoltam végre lesz majd hely. Ekkor két dologgal szembesültem. Először is a ténnyel, hogy a kipakolt halom táska a harmada az összesnek. Másrészt hogy a kipakolt táskák kettő kivételével visszakerültek a gardróbba. Negyed órás válogatás után 90 táskából kettő, azaz kettő darab került kidobásra. Na, ezért nincsen helyünk a lakásban:) Nektek van helyetek?

Zsiráfos mérőléc

Úgy alakult, hogy Botond még a pocakban lubickolt vígan mikor észrevettük, hogy minden zsiráfos lett körülötte. Mármint a neki vásárolt holmik lettek zsiráfosak. Kezdve a babakocsival, folytatva a takaróval és kis ruhákkal. Árpinak persze egyből megtetszett a dolog és ezután már direkt kereste a zsiráfos cuccokat. Macikat úgyis gyűjti a nagypapa, Botond ne legyen macis. Az más kérdés, hogy a zsiráfokat utána kiszorították a tigrisek. :) No de még a tigrises korszak előtt készült Botondnak mérőléc. Zsiráfos. :)

Tudom, hogy boltban lehet kapni rengeteget és még mindenféle baba magazin mellékletként is fellelhető. A saját készítésű azért mégis más. Legalábbis nekem. :) Persze szokásomhoz híven elkezdtem bújni az Internetet, hátha találok valami jó kis mintát. Nem találtam. Illetve nem tetszett amiket találtam, így aztán saját kútfőből készült. 

A méretezése nem volt egyszerű, de sikerült elcsúszás nélkül megoldani. Azt meg, hogy a számok itt-ott csáléra sikeredtek senki sem nézi. Igaz? :)

A magasság jelölők még hiányoznak, mert Botondot egyelőre lehetetlenség rávenni, hogy szépen, minden ficergés és pipiskedés nélkül megálljon előtte, ellenben a falról nagyon szívesen leszedné. Egyelőre kiegyeztünk a simogatásban, de azt tesszük ébredés után, elalvás előtt. Azt hiszem kijelenthetem. Ezt is szereti a gyerek. :)

Hímzett vérfoci pálya

Nos, hogy mi köze a kedvenc hobbimnak a feleségem kedvenc hobbijához? Igen, eltaláltátok, és mégsem. Egyszer említettem, hogy a varrósarok kiszorította a modelljeimet, de a sarkot megtartottam. Így akár helyes válasznak is elfogadom, hogy egymás mellett vannak. Azért ennél több is van ám! Kértem Monkától anno egy nagy dolgot, egy hímzett-varrt vérfoci pályát. Merthogy ugyebár ez kis helyen elférne, meg aztán lehetne vagizni a többiek előtt, hogy nekem van ilyen, meg vihetnénk akár az Eurobowlra is, hogy irigykedjenek a külföldiek. Mindenesetre ez az apró pici kívánság igencsak nagy munkát jelent. A terveket és a méreteket együtt vettük le, de a hímzés, majd a pálya aljának varrása már mind mind szakmunka, amit én nem vállalok. A projekt mindenesetre lassan halad, pedig már anyósomat is mozgósítottuk. Rohadt nagy ám az a pálya, és a fedezékeket még el sem kezdtük. Mindenesetre a hímzésnek a technikásabb, színváltósabb része már készen van, most a pálya többi részének füvesítése zajlik. Igen, az egész méteres cuccot zöldre kell hímezni. Elég elrettentő feladat, de a család asszonyai rendíthetetlenül hímzik ráérő idejükben - ami nem nagyon van. Így aztán már egy éve készül. Én pedig marha türelmesen várom. Karácsonyra kértem, de a szülinapomra ígérték. Elmúlt. Talán karácsonyra készen lesz. Mindenesetre ez komoly munka, de ha egyszer elkészül, a hazai vérfocis társadalom tuti lesápad, és ilyet fog akarni. Persze nem fog kapni, mert hát hímezni eléggé hosszadalmas folyamat a tások varrásához képest. Azért én alig várom a napot, hogy elkészüljön a nagy mű. Ha készen lesz, ráveszem Monkát egy játékra, és közösen fogjuk felavatni a gyönyörűséget!

Hogy hogyan is készül, milyen anyagokból, milyen technikával,talán majd Monka kifejti, én ehhez tök vagyok. A javából:D