Kis szünet

Nos az utóbbi napokban nem sikerült időt és energiát juttatni a blogolásra. Manó beteg volt, Árpi pedig még mindig az. :( A fogzásról ne is beszéljünk. Botond újabban kettesével növeszti fogacskáit, most éppen a 5. és 6. példány kínozza, sajnos jobban, mint az eddigiek. Így aztán a nap bármely szakában törik el nála teljesen váratlanul a mécses. Lehet, hogy egy perccel hamarabb még teli szájjal vigyorgott, aztán jön a sírás, és pici ujjacskái már vándorolnak is a szájába mutatván, hogy ott fáj a fránya.. Az embernek megszakad a szíve ilyenkor. Persze próbálunk segíteni Neki ahogy lehet, de ez nem bizonyul elegendőnek. Így aztán sem írásra sem varrásra nem maradt sok idő, mondhatom azt is, hogy konkrétan semmi. De túl leszünk ezen is, remélhetőleg hamar! :) Akkor majd újult erővel vetem magam az anyagaim közé. Várom már!:)

Edényfogó és alátét egyenlő konyhai szett

Az egyik kedves visszatérő vásárlóm kért egy konyhai szettet tőlem. A kritérium igazából annyi volt, hogy a Neki készített bon-bon tartó anyagait felhasználva, azzal harmonizáló holmi készüljön. Idő is volt rá, hiszen Ő is mi is nyaralni készültünk. Igaz mi csak pár napra, amiből aztán még rövidebb idő lett, mivel Botond megbetegedett. A konyhai szett viszont még nyaralás előtt elkészült.

Az alátétekhez ugyanazt a mintát használtam mint a virágos-narancs táskához, sőt ugyanazt az anyagot is. :) Nem igazán szeretem a habos-babos, masnis, túlcsicsázott dolgokat, így elkészíteni sem szeretek ilyesmit. Szeretem viszont az anyagokat különböző mintákba kombinálni és így megoldani a díszítést. 

Az edényfogó is igen praktikus találmány. Legalábbis nekem biztosan, mert ha valakit ér főzés közben baleset az én vagyok. Hol egy égés, hol egy vágás...szóval legalább az égést védjük ki valahogy. :) 

Szóval gyártottam rögtön két példányt. Nem mintha annyi lett volna a rendelés, csak megtetszett az ötlet. No nem egyformákat, ellenben megszületett mindenből az eredeti inverze, illetve alátétből lett két azonos, merthogy az párban jó. Viszont amikor minden kész lett eszembe jutott egy kis svédcsavar. Miért ne mehetne egy szettbe két különböző alátét? Végül így is raktam össze. Mint kiderült ennek végül nem lett jelentősége. Ugyanaz viszi mindkét példányt. :) Én pedig örülök, hogy tetszett a munkám. :)

Íme a végeredmény:

Vasárnapi 'mise - azaz nem készült el semmi se

A nyaralás hamarabb véget ért, mint gondoltuk, mert Botond megbetegedett. Természetesen amúgy sem varrt volna a pihi alatt a feleségem, de így, hogy a gyerek is nyűgös, esélymentes bármiféle alkotómunka. Azért anyagbeszerzésben azt hiszem sikerült szintet lépnem. A nyaralás alatt eldöntöttük, hogy elmegyünk az IKEA-ba, bélésanyagot venni, közösen, hármasban. Jó kis negyven perces séta reggel negyed nyolckor, babakocsival, de itt még nem volt annyira meleg legalább. Az áruház nyitva, mert klubtagok vagyunk, népek alig lézengenek, lehet nyugodtan nézelődni, vásárolgatni. Lift van, tehát nem kell manót kézben felvinni a lépcsőn, ez jó hír. Felső szinten megnézegetjük a konyhai elrendezéseket, mert főzni azért szeretünk mindketten, Botond is békésen nézelődik a kocsijában. Egészen a játék osztályig, ott picit megőrül. Kezd kijönni a takonykór rajta, meg aztán játszana is. Gyorsan venni kell valamit neki, ami leköti a figyelmét. Egy nagy krokodil és egy kis rénszarvas a nyerő - bár ha lenne kellő ideje az embernek, ezeket Monka is meg tudná varrni neki. Manó nyugszik, mi igyekszünk a textil osztályra. Monka elkezd válogatni az anyagok között, Botond ezt látva sztrájkba lép, és nyüszíteni kezd. Ha én felveszem, az nem jó, csak anya kell. Monka jön is egy halom anyaggal, berakja a sárga bevásárlószatyorba, gyerek kézbe, mehetünk. Fizetünk - újabb 10 ropi mínusz a költségvetésben - majd indulunk haza. Gáz van, mert egyrészt időközben dög meleg lett, másrészt meg kell mászni három dombot, ezúttal már cuccokkal. Jó ötven perc után végre visszaérünk a telekre, ekkor dereng fel nekem a szörnyű gyanú. Gyors pillantás a szatyorba.

- Most akkor bélésanyagot nem vettél?

Monka elsápad, azt pont nem vett, azokat nézegette, mikor manó nyűglődni kezdett, és ez elvonta a figyelmét a szent célról. Mindenesetre azt hiszem be tudtuk mutatni az anyagbeszerzés tökéletes csődjét. Így aztán ne csodálkozzon senki, hogy vasárnap van, és kedd óta nem készült el semmilyen munka sem.

Maradjunk a vidám színeknél.

Az előző bejegyzésemben már látható a bon-bon tartók között egy narancssárga szélű, középen apró virágos anyagokból készült példány. Ez a színkombináció annyira megfogott hogy készítettem belőle egy táskát. Hát persze, mi mást? :) Amúgy más is készül belőle, megrendelésre, mivel nem csak engem fogtak meg az anyagok. :) Szóval újabb táska készült. Nem, nem tás, az én logikám nem olyan kicsavart, vagy kifacsart, mint a férfiaké. :)

Nem mondanám azt, hogy nem pepecselős darab, de ezzel együtt mégis végtelenül egyszerű. 

Hat darabot kell legyártani a képen is látható négyzetekből, melyből összeállna a kocka, de nem kocka lesz mégsem.

Összevarrás után jön a csel, mivel a két oldalsó lap behajtásával máris becsukható a táska. A belseje is teljesen egyszerű, semmiféle zseb nem cifrázza, de szerintem nem is szükséges bele.

Ez egy tipikus nem túl nagy méretű kézitáska, ami teljesen megfelelő, ha nem akarunk túl sok holmit magunkkal cipelni, de szeretjük a vidám, nyárias hangulatú kiegészítőket. Simán el tudnám képzelni egy városnézős, nyári ruhás kiránduláshoz, de akár dolgozni is elvinném, ha épp olyan ruhában mennék amihez illik.

Ez a prototípus. Néhány napja készült, és azóta is a kezembe kerül rendszeresen. Forgatom, nézegetem, és fel is fedezek rajta némi javítani valót. Például legközelebb nem így fogom rávarrni a fülét. Ugyan mutatósabb így, mivel most a hátsó lapra dolgoztam rá kívülről és hagytam az anyag alját picit kirojtozódni. Szép is lett, viszont a súlyeloszlás nem megfelelő, a táska picit előre bukik. Talán jobb megoldás a két felső lap közé bedolgozni a fület. Egy következő példánynál mindenképpen kipróbálom és beszámolok majd a végeredményről.:)

Tartó a bon-bonoknak vagy egyéb kütyüknek

Most az egyik kedvencemről írok. Nagyon egyszerű és mégis elmés találmány, legalábbis szerintem. A nők legtöbbje nem csak táskamániás, de szeret minden olyan holmit amin sok zseb van és mindenféle kis mütyürt lehet tárolni benne. Velem sem más a helyzet. Már akkor tudtam, hogy ennek a bon-bon tartónak sikere lesz, amikor az első darab elkészült. Valahogy úgy van ezzel az ember, hogy amit eladásra gyárt ugyan, de legszívesebben megtartana arra biztos gyorsan lecsapnak. Amikor Árpi meglátta a kész műt csak ennyit mondott: "Ugyan már, ezért nincs ember, aki pénzt adna." Én csak mosolyogva közöltem, hogy de igen, ezt vinni fogják.:) És viszik.:) Igaz ilyenkor belőlem is egy darabkát,de azért szívesen csinálom és szívesen adom. :) No de nem feszítem tovább a húrt, jöjjön néhány kép is a teljesség igénye nélkül:

Szóval így néznek ki rendeltetésszerű állapotban. A kis "zsebekbe" tényleg bármi rakható. Volt aki ajándéknak kért és telerakta bon-bonokkal, gyümölcsökkel (mint kiderült sikere is volt), én viszont el tudom képzelni benne a gyöngy ékszereimet, vagy mindenféle kis bizsut, csatot, miegymást.


Kinyitva sem rosszak, akár asztalközépnek, akár kis terítőnek, vagy épp egy váza alá téve szépen mutatnak.

Tehát ez az egyik új kedvenc. Ha majd lesz hova, egészen biztosan gyártok magunknak is belőle párat, bár ehhez Árpinak is lesz még egy-két szava biztosan. :)

A női TÁS rejtelmei - mert nem becézzük!

Táska. Nem szeretem becézni, nem érdemli meg. A kecskét is kecsnek mondom például, a lopós madarat pedig már ide sem írom, mert moderálni kellene magam. Naszóval! Rengeteg tás létezik, ezek többsége női holmi. A férfiak által használt tásokra most nem is térnék ki, nézzük a Monka által is preferált női tás vonalat. Az hogy otthon kismillió van belőlük, már önmagában is furcsává teszi számomra, hogy minek készít a feleségem még ilyeneket, mikor a meglevő kollekció sem nagyon fér el. Persze ahány alkalom, annyi tás. Színházba, moziba, átruccanni barátokhoz, elutazni, boltba menni. Ezek szinte mind különálló tás példányok. Hogy mi a közös bennük mégis? Az, hogy egy férfi nem talál meg bennük semmit. Pedig egyes példányokon alig van belső zseb, vagy fakk. Mégis, ha bele kell nyúlni, akkor az holtbiztos, hogy ami kellene belőle vagy az alján van, és kotorászni kell érte, vagy valahol bújik a rengeteg holmi között. Avatott női szemek persze első ránézésre mindennek tudják a helyét. Így lehetőleg kerülendő számomra, hogy női tásból kelljen bármit is elővennem.

Ezúttal viszont boncolgassuk a tás problémát mélyebben. Gondoltatok rá, hogy milyen lenne, ha a tásoknak evolúciója lenne? Először egy friss tás picike lenne, ergo elférne egy zsebben is akár, összehajtva, vagy egy tenyérben nem összehajtva. Színházba ideális, ott nincsen hely nagy tásoknak, csak a kicsiknek. Amíg tényleg csak táskák. Utána nőne egy picit, és mindjárt lehetne hordani bulikba, esetleg utcára, ha csak sétálni támad a hölgynek kedve. Majd ismét nőne, ekkor már lehetne vele menni moziba és munkahelyre is, mert belefér már a dugi mekis hamburger, a smink-készlet, napszemüveg, papírzsepi, napi horoszkóp, jegyzetfüzet, toll, ceruza, iratok, pénztárca, wc papír, képek a gyerekről, telefon, kulcscsomó. Is. meg még sok minden más is. Az igazán kifejlett tás példányokkal pedig már bevásárlást is lehet tartani, elég nagyok hozzá. Elfér bennük egy fél madaras és egy fél normál tacskó. Izé, TESCO. Ezek a példányok igen jól vannak tartva, hiszen autóval furikázzák őket. Persze, ez csak egy beteg elmélet, de jól hangzik:D

Varrásilag is nyilvánvalóan van különbség a különböző tások között, és ez nem a méretétől, hanem a szabásmintájától, és az anyagától függ. Nyilvánvalóan nehezebb összehozni egy kisméretű, elegáns bőr tást, mint egy vászon sportszatyrot. Mondjuk ebben nem különböznek a férfiak számára készülő példányoktól. Nekem nagy kedvencem például az a szütyő, amivel munkába járok, és szintén Monka készítette. Belefér a napi reggelim, ebédem, a kis nejlonszatyrok, amiket a beváráslások alkalmával kaptam. Nyilván iratokat és pénzt nem abban tartok, arra övtás van rendszeresítve. Szóval szeretem. Azért mondjuk nem tudnám elképzelni, hogy mit csinálnék, ha két kicsit eltérő példányom lenne belőle, az meg csak rémálmaimban jön elő, hogy kettőnél több.

Szóval a nők - szerencsére - másként működnek, imádják a tásokat, és rendszeresen cseréik is őket alkalomhoz és öltözethez illőket választanak. Vegyétek, vigyétek, adjátok az igényeiteket, és Monka megcsinálja. Ért hozzá. Nagyon.

Varrósarok képekkel

A vasárnapi lakásátrendezés nem volt kis meló, de az én drága férjem nagyon szépen megcsinálta. :) Be is számolt róla kimerítő részletességgel, de a fotózás már az én reszortom. :) Időközben felavatásra is került, mivel ma volt időm varrogatni. Botondra vigyáztak a nagyszülők én pedig alkothattam. Szóval bátran kijelenthetem, nem csak esztétikusabb lett a varrókuckó, de határozottan kényelmes is. Minden szépen kézre esik, nem kell bútorokat tologatni az anyagválogatáshoz, nem kell az egymás hegyén-hátán tornyosuló kosarak között turkálni egy egyszerű patentért. Egyszóval a varrósarok jó lett, sőt nagyon jó! :) No de jöjjenek a képek. :)

Itt majdnem teljes egészében látszik. Az a kék virágos valami a vasalódeszka. :)

Ezen már a vasaló is rajta van.:)

Még az elkészült művek is elférnek az asztalon kényelmesen. :) Az asztal alatti kosárban pedig a gyakran használatos mindenféle kütyük kaptak helyet.

A sarok megmaradt Árpinak és a figuráinak, de mellette is befoglaltam minden talpalatnyi helyet. :)

Végre átlátható, hogy mi is van a kosarakban. :)

Az asztal melletti két nagy doboz tömve van anyagokkal, de legalább most ez is könnyen hozzáférhető és átlátható. :)

Nem mondom kemény meló volt. Mármint Árpinak. Dőlt is róla a víz rendesen. Remélem az azért kárpótolja, hogy én viszont remekül érzem magam az új varrósarokban. :) Köszönöm! :)

Sarokba állítva, azaz elkészült a varrósarok

Gyönyörű, napos vasárnap reggelnek indul, de hamar iszonyú kánikulában csap át az idő . Fenn a tetőtérben huszonkilenc fok. Franc fizet a szaunáért, itthon megvan ez nekem ingyen. Megígértem, tehát megcsinálom Monkának a lakás átrendezését, azaz indul a varrósarok kialakítása. Persze nem pont a sarokban, még azt hinné büntiben van. Meg aztán a sarokban az én Blood Bowl figuráimnak kell a hely, erről nem mondok le. Mindenesetre kell hely a varráshoz, kell hely az anyagok tárolásához, és kell hely a szabáshoz. Először is egyeztetjük az elképzeléseinket, amik persze nem fedik teljesen egymást, de mivel én pakolok, első körben úgy lesz, ahogy én elgondoltam. Aztán majd még párszor átrakom, hogy úgy legyen, ahogy Monkának is kényelmes, de konok vagyok, így első verzióban magam oldom meg a dolgot. Monka közben a teraszon pancsol Botonddal. Szóval, első körben akadálymentesítés, gyerekülés, székek ki, akvárium ki, szemét kiválogat, kidob, majd nem használt plüssállat kollekció is száműzetésbe kerül. Remek, most már hozzáférek a modell figuráimhoz. Sajnos időm nincs szeretettel végigsimogatni és becézgetni az összeset, pedig kedvem lenne rá, így ömlesztve kerülnek be a vitrinbe, és a dobozokba, valamint a plüssök helyére. Gyors törölközés, mert elértük a harminc fokot, én meg izzadok, mint egy igásló. Varrógép és az anyagok is kikerülnek, polcok bekerülnek, asztal megfordít, széthúz. Lehet gyors nekem ez a tempó, pihenni kellene. Bodzaszörp elő, törölközés. Vissza a melóhoz. Persze porszívózni kell, mert a sok kipakolt cucc pora ott van a padlón. Az összes nyamvadt elosztó tele, de végre rálelek egy üresre. Ezzel a fél lakást ki tudom pucolni. Közben feljön Monka a manóval. Mázli, mert így hamarabb kell átpakolnom a polcokat, minthogy telepakoltam volna őket. Hát, hiába, időzíteni tudni kell. Polcok átpakolva, asztal arrébb tolva, jöhetnek a dobozok. Rém simán elférnek. Marha jó, jól is néz ki. Persze ezzel még nincsen vége, mert ami kijött, annak valahova be is kell menni, így a nem a varrósarokhoz tartozó felszerelést is el kell pakolni. Itt van mindjárt a dög nehéz akvárium, ami kagylókkal meg valami hajóronccsal van tele. Ügyes huszárvágással lenyúlom a fiam kis szekrényét, megy annak a tetejére, mellette még elférnek a távirányítók is. Botond cuccai úgyis a fiókban vannak, ahhoz meg hozzá lehet férni. Egész pofás. Most már csak az én övtáska-tartó asztalkám, meg a két rozzant szék maradt a szoba közepén, no meg az xboxos dobkütyü. Az anyagokat sikerül felpakolni a polcokra meg a dobozokba, így azok már nem foglalnak helyet. Dobkütyüt berakom a DVD polc elé, amennyi időnk van DVD-t nézni, nem lesz az ott rossz helyen. Asztalkámat kicserélem a szobainassal, így kevesebb helyet kell már csak szerezni, így végül az üveges szekrény elé kerül a kiszögellésbe, A két szék meg megy a bejárathoz, hátha valaki elfárad a sok lépcsőzésben, így hamar le tud ülni majd. Kész a nagy mű, már csak egy heveny porszívózás hiányzik, és mehet vissza a helyére Botond játszószőnyege is. A lehetőségekhez képest egészen pofás lett. Hogy ezt hogy látja Monka, azt majd megírja, ha akarja:D

Kifordítható táska, avagy a táska projekt folytatódik

Már egészen kicsi korom óta vonzódom a táskákhoz, legyenek bármilyen típusúak. Van is rengeteg példányom, gyaníthatóan olyanok is, melyekre már nem is emlékszem. Most viszont, hogy elkezdtem varrni is őket elég furcsa helyzet elé kerültem. Ugyanis a szívem szakad meg, ha meg kell válnom tőlük. S mivel semmiből sem gyártok két teljesen egyformát ez az érzés hatványozódik. Legszívesebben az összeset megtartanám magamnak, ami persze több okból is kivitelezhetetlen. Mint azt már pár bejegyzéssel lentebb is említettem helyhiánnyal küzdünk, mely helyzet elé leginkább a csemete egyre bővülő játékarzenálja állít minket. Másrészt pedig a táskákért nem csak én rajongok hála az égnek, így jó eséllyel gazdára lelnek a művek.


A mostani nagy kedvenc foltvarrós technikával készül és azt kell tudni róla, hogy kifordítva is használható. A színeit is igyekszem úgy kombinálni, hogy ne azonos hangulatot képviseljenek. Míg az egyik oldal vidám, színes, nyárias, a másik egy kissé sötétebb, alkalmibb.

Sajnos a fénykép nem adja igazán szépen vissza a színeit, de nekem a narancsos-zöldes színvilág igazi nyári hangulatot idéz és már attól jó kedvem lesz ha ránézek, a bordós-szürkés pedig simán belefér egy dolgos hétköznap kísérőjeként.


Készült ebből a típusból másik táska is, de arról nincs fotódokumentáció. Az a példány ajándék lett egy kedves barátnőm 30. születésnapjára. Ezúton is remélem, hogy legalább annyira fogja szeretni, mint amilyen szeretettel készült neki. :)

Ha már varrunk címke is kell :)

Manapság már minden valamire való terméken van márkajelzés. Sőt vannak akik kifejezetten márka hű emberek és kizárólag a jól beválthoz, kipróbálthoz ragaszkodnak. Ez rólam így nem mondható el, az viszont biztos, hogy ha egy termékkel meg vagyok elégedve, akkor szívesen visszatérek az adott márkához más termék tekintetében is. Ebből a bevezetésből már nem nehéz kitalálni, hogy mi következik. :)

Igen, az én termékeim is címkézve lesznek ezentúl. Mégpedig ilyen a címkékkel:

Optimista lévén rendeltem rögtön ezer darabot. Ez így elsőre nagyon soknak hangzik (legalábbis nekem), de nézzétek csak, hogy milyen kis helyen elfér. :)

Jó, nyilván nem mostanában lesz az, amikor az utolsót is elhasználom. Ezer darabot megvarrni bármiből is nem kis teljesítmény. :) Azért záros határidőn belül a végére járok ám ennek a kis halomnak. :)


Meg kell mondjam, hogy jó érzés volt kézbe venni ezeket a címkéket, és felvarrni az első készülő darabokra. Eddig is szívesen varrtam, de ha valaki kézbe vette az általam készített holmikat, nagy általánosságban nem mondta meg róla, hogy ki csinálta, hacsak nem volt hozzá vagy hozzám valamilyen személyes kötődése. Ezentúl minden termékről kiderül, hogy ki készítette. Lehet, hogy most még sokaknak semmitmondó a címkén szereplő név, de ha rajtam múlik - és ki máson múlna nagyobbrészt - ez hamarosan változni fog. :) Drukkoljatok! :)